Gajdó Tamás: Színház és politika (Színháztudományi szemle 37. OSZM, Budapest, 2007)
Nánay István: Az Egyetemi Színpad történetéből
Nem ay István: Az Egyetemi Színpad történetéből ponti kultúregyüttesek próbái - melyek létrejöttét többek között azért szorgalmazták, hogy a közös munka során a különböző karok hallgatói jobban megismerjék egymást -, a tagok elfoglaltságaira hivatkozva egyeztethetetlenek, emiatt a csoportok teljesítménye alig értékelhető. „Sikertelenségüknek nem kis mértékben az is oka, hogy még mindig nincs az egyetemnek olyan helyisége, ahol nagyobb szabású rendezvényeket lebonyolíthatna. Ez utóbbi kérdés megoldására javasolnám a bölcsészkari kápolna-helyiség megfelelő átalakítását" - zárta a jelentést Tamás Lajos. 2 Az említett központi csoportok sikertelensége megmutatkozott az 1955 áprilisában rendezett Kilián György Kulturális Seregszemlén is. Legjobban a Surányi Ibolya vezette előadóművész-csoport szerepelt, hiszen Egressy István első díjat kapott Móricz Zsigmond Hét krajcár című novellájának elmondásáért. A hetventagú énekkar azonban hiába nyerte meg a budapesti fordulót, az országos megmérettetésen csak harmadik lett; igaz, a közgazdasági és a szegedi egyetemisták kórusát - a szabályokkal ellentétben - hivatásos énekesek erősítették. A tánccsoport létszáma harminc, műsorán Tatár tánc, Nyírségi kompozíció, Huszártái2c szerepelt, de mivel nem volt zenekara, és vezetője gyenge kezű, a szemlén érdemleges eredmény nélkül vett részt. A Központi Színjátszó Csoportot Lányi Andor rádiórendező irányította, de a szemlén negyedik helyezést elért Volponéí nem ő, hanem a Corbaccio szerepét alakító Pfeiffer elvtárs tanította be, miután a darabot két év alatt háromszor alakítgatták át attól függően, éppen kik voltak a csoport tagjai. (Ez az együttes is a bírálók igazságtalanságára panaszkodott.) Ben Jonson darabját továbbra is műsoron tartották - miközben Gyárfás Miklós Kora tavasz című darabjával is foglalkoztak -, sőt vendégszereplésre is vitték, többek között december 18-án Oroszlányban, a vájáriskolában adták elő, amint ezt Sőtér István rektor december 26-án kelt köszönő levele tanúsítja. Mindeközben a kultúrterem létesítésének ügye alig mozdult előre. Az Egyetemi Tanács szeptember 23-i ülésén - amelynek témája az 19551956-os tanév munkatervének megtárgyalása volt — az előterjesztés III./b. pontja még mindig csak tervként szólt róla: „Egyetemi kultúrterem létesítésére kell törekedni, melynek színpada színielőadások és kórus-, valamint táncszámok előadására alkalmas. Beszámoló a megtett intézkedésekről a dékáni értekezleten. Határidő: december." 3 258"
