Gajdó Tamás: Színház és politika (Színháztudományi szemle 37. OSZM, Budapest, 2007)
Nánay István: Az Egyetemi Színpad történetéből
Nánay István Az Egyetemi Színpad történetéből Az első évadok A kezdetek Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen 1954 novemberében merült fel annak gondolata, hogy valamiképpen hasznosítsák az épület elképesztően lepusztult kápolnáját, mely tele volt „építési törmelékkel, patkányok, kóbor macskák rohangáltak benne, színes ablakai végig kitörve". 1 Tamás Lajos rektor javasolta, hogy a katolikus egyházzal egyeztetve itt hozzák létre az egyetem kulturális központját, mert e célra a jogi kar aulája és a Múzeum körúti Gólyavár épülete nem alkalmas. Patyi Sándor, rektori titkár visszaemlékezése szerint Kardos Tibor akadémikus, az olasz tanszék vezetője, a bölcsészkar dékánhelyettese tárgyalt az illetékes egyházi vezetőkkel, akiknek nem volt elvi kifogásuk e terv ellen. Ám több év telt el, amíg a tervből valóság lett. Az Egyetemi Tanács 1955. január 28-án tárgyalta az egyetemi kultúrmunkáról szóló jelentést, amelyet még Tamás Lajos terjesztett elő, de a rektor már Sőtér István volt. A referátum többek között megállapította: súlyos politikai hiba, hogy a kultúrmunkát eddig nem tekintették az egyetemi nevelőmunka szerves részének, hanem az kimerült különböző rendezvényekre való szervezésben. Az egyetemi kulturális programok igen alacsony érdeklődés mellett zajlanak. Példaként említette a Ságvári teremben (Gólyavár) tartott hanglemez-bemutatók látogatottságát (Szöktetés a szerájból hét, A trubadúr tizenöt fő), vagy azt, hogy a Kodály-ünnepségen negyvenen jelentek meg; az Ismerd meg Budapestet! sorozaton pedig a nézők száma kettő és tíz között mozgott. Kritizálta a Demokratikus Ifjúsági Szövetséget, mert csak bálokat szervez; kifogásolta, hogy szemben a bölcsészekkel és a jogászokkal, a természettudományi kar hallgatóinak nincs klubja. A kari kultúrmunkáról szólva kijelentette: csak ott élénk - például az olasz tanszéken -, ahol a tanárok között van, aki ennek élére álljon. A köz257