Gajdó Tamás: Színház és politika (Színháztudományi szemle 37. OSZM, Budapest, 2007)

Czékmány Anna: Múltnak kútja. A kortárs történettudomány szempontjai és az 1956-os forradalom és szabadságharc

Czékmány Anna: Múltnak kútja szer egy olyan utat járt be, mely az irodalomtudományban és filozófiában bekövetkező változások hatására szükségszemen folytathatatlannak bizonyult, pontosabban felmerült a radikális kritikai olvasatok megalkotásának igénye. Az úgynevezett nyelvi fordulat (linguistic turn) olyan ismeretelméleti kérdéseket vetett fel, melyek alapjaiban ingatták meg a történeti diszciplínák tudományképét. A nyelv ebben a struktúrában már nem mimetikus funkcióval bíró áttetsző médium, hanem ontológiai figuralitású fenomén.

9 Danto tézise pedig explicit formában, már a nyelvi szempont integrálásával, annak alapvető kérdéseire irányította a figyelmet: a múlt mibenlétére, megragadhatóságára, az autorizálható múlt konstrukciók/rekonstrukciók megalkotásának lehetőségére, illetve a történetírás és fikcióírás, általánosabban valóság és történelem viszonyára, illetve a történész szerepére. így két olyan tematikus csomópont körvonalazódott, melyek lehetővé teszik, hogy az alábbiakban egyfajta rövid áttekintést adjunk a kortárs történettudomány jelentős gondolkodóihoz kapcsolódó megközelítésmódokról. E ponton jelen tanulmánynak is számot kell vetnie azzal a problémával, hogy maga sem más, mint egy szubjektív nézőpontból, különböző retorikai stratégiákkal megalkotott történet, valóságtartalma, igazsága, következetessége és hitelessége - az alábbiakban kifejtendő meglátások szerint - igencsak kétséges, pontosabban kikezdi az erre vonatkozó hagyományos kérdések relevanciáját, és e ponton végképp elszakad a kanonikusnak tekinthető, a valóságban megbúvó ok-okozatiság felderítésére és koherens szövegeinek verifikálására törekvő hazai hagyománytól. A múlt értelmezésének kortárs lehetőségei „A történész esetében a textus csupán valami helyett áll; tanúság vagy bizonyíték; amely mintegy nyomként utal arra a valóságra, a dolgoknak arra a már nem kéznél lévő világára, amelyet a történész érdeklődése megcéloz."

1

0 Az alábbiakban Haydn White, Frank R. Ankersmit, Reinhard Koselleck, Michel Foucault, de Certeau és Paul Ricoeur nevéhez fűződő történelemelméleti rendszerek meghatározónak tekintett alaptéziseit törekszik érintőlegesen vázolni a tanulmány. A közös problematiká(k)ból kiinduló, ám eltérő módszerrel, terminuskészlettel és szempontrendszer alapján vizs231