Gajdó Tamás: Színház és politika (Színháztudományi szemle 37. OSZM, Budapest, 2007)

Czékmány Anna: Múltnak kútja. A kortárs történettudomány szempontjai és az 1956-os forradalom és szabadságharc

Czékmány Anna: Múltnak kútja lásáról, s az sem, hogy revelatív állításokat fogalmazzon meg olyan megkerülhetetlen jelentőségű, a történelemszemléletet is alakító, s meghatározó filozófusok mint - hogy csak a legjelentősebbet emeljük ki - Hegel gondolatvilágáról; ezért az alábbi rövid áttekintés Arthur C. Danto találó és lényeglátó felosztására támaszkodik.

6 Danto tanulmányában két alapvetően különböző történetelméleti és írói szemléletmódot különít el: a szubsztantívat és az analitikusat. Az előbbi alapgondolata, hogy a történelmi események egy olyan egységes narratívába foglalhatók, vagy olyan metatörténetek részeiként értelmezhetők, amely lehetővé teszi, hogy múltunk eseményeinek feltárásával érvényes kijelentéseket fogalmazzunk meg a jövőt illetően. így a történelmi „tényeket" olyan objektívnek tételezett elbeszélésbe integrálja, mely a jövő bizonyos eseményeit tekintve is meghatározó jelentőséggel bír. A történész feladata a források felkutatása és rendszerezése, a megfelelő (és nem csak egy megfelelő!) struktúra létrehozása. A történelem így múlt, jelen és jövő diszkrét, ám mégis összefüggő hármasságára tagolódik és egy töretlen ok-okozati viszonyok alapján építkező folyamatnak tételeződik. Belső törvényszerűségei, szervezőelvei a történész számára feltárhatóak, kiismerhetőek és rendszerezhetőek. Az analitikus megközelítésmód elméleti alaptéziseit a 19. század végén kibontakozó neokantiánus történelemfelfogással szemben fogalmazta meg. A negatív elrugaszkodási pontként tételezett szellemtörténeti rendszerek a történelmet olyan sajátos területnek tekintették, mely vizsgálati tárgyának és módszereinek sajátosságai miatt nem képes és nem is törekszik tudományos, általános érvényességű állítások megfogalmazására. E kontextusban a tudományos terminus, az analitikus kritika szempontjából meghatározó jelentése, hogy egzakt metaszabályok mentén vizsgálja az egyedi eseményeket. A neokantiánus történelemszemléletnek tehát nem célja olyan adott esetben az egyedi történések általánosításából leszűrhető absztrakt mechanizmusok formalizálása, melyek sémaként szolgálhatnak minden történeti vizsgálódás során. Hiszen e nézőpontból a múlt eseményei egyfelől egyediek, és így lényegében klasszifikálhatatlanok; másfelől a történelmet emberi cselekedetek konstruálják, így alapvetően idegen egy formális, logikai megközelítésmód a történetírástól, harmadrészt pedig a múlt történései, elmúltságuk okán nem ismerhetőek meg olyan módon, mint a jelenéi. Ezzel szemben a hempeli átfogó törvény modell (ATM)

7 azon a vélekedésen alapszik, hogy a történettudomány, történetírás törvényei közelíthetőek a 228