Gajdó Tamás: Színház és politika (Színháztudományi szemle 37. OSZM, Budapest, 2007)

Czékmány Anna: Múltnak kútja. A kortárs történettudomány szempontjai és az 1956-os forradalom és szabadságharc

Czékmány Anna: Múltnak kútja tosságait kiemelve termékeny szempontrendszer és adekvát vizsgálati mező jöjjön létre. E szekvencia - terjedelmi okoknál fogva pusztán érintőlegesen - foglalkozik a forradalmat megelőző politikai és társadalmi helyzettel, a Rákosi-korszak meghatározó strukturális vonásaival, a rendszert kikezdő és megtörő erők (pl. Nagy Imre és köre) működésével és hatásával, a forradalom ideológiájának és céljainak sokrétűségével, eseményeinek sajátosságaival, illetve az utána megszilárduló hatalom jelentős vonásaival. Arra a kérdésre keresve választ, hogy milyen előképekhez tért vissza a magát legitimálni igyekvő Kádár-rezsim, milyen ideológia segítségével szilárdította meg hatalmát. Mindhárom szerkezeti egység esetében jogos a kérdés, hogy ha a magyar történelem eseménye a vizsgálat tárgya, miért helyezek oly kevés hangsúlyt a hazai történetírói hagyományokra, azokra a szövegekre, elemzésekre, melyek szintén e tárgykör vizsgálatát tűzték ki feladatul. Az első két részben domináló külföldi szakirodalom alkalmazását a tanulmány célkitűzése magyarázza és indokolja. Nem az a szándék, hogy látleletet szerkesztve a hazai történetírásról és annak hagyományairól, kritikai, elemző olvasatát adja egyes történészi műveknek, felfedje a bennük meghúzódó esetleges következetlenségeket, elméleti heterogenitást, illetve, hogy legitimáljon bizonyos állásfoglalásokat, „helyesnek" és teoretikusan reflektáltnak tételezve azokat. Feladata, hogy nem nélkülözve és esetenként explicitté téve az összehasonlításból levonható következtetéseket, a még hazánkban kevéssé meggyökeresedet vizsgálati szempontrendszerek vázlatos, a teljességre hangsúlyozottan nem törekvő bemutatását nyújtsa, és jelezze a forradalom eseményeinek vizsgálatában rejlő produktivitásukat. A történettudomány múltja (olvasatok) Amennyiben kicsit is utánajárunk, a bevezetőben „pozitivistának" nevezett történelemfilozófiai megközelítésmódok esetében is igaznak bizonyul a közhely-bölcsesség, hogy az összefoglaló elnevezésként kanonizálódott címke egyszerre szükségszerűen egyszerűsítő, illetve torzító. így az alábbiakban a tanulmány annak vázlatos bemutatására törekszik, hogy milyen meghatározó rendszerek szervezték a történelmi diskurzusokat a 19. század elejétől az 1970-es évekre helyezett fordulópontig.

5 Mivel a tanulmánynak nem célja az, hogy komplex képet adjon a történetírói hagyomány alaku227