Gajdó Tamás: Színház és politika (Színháztudományi szemle 37. OSZM, Budapest, 2007)

Székely György: „Folyton lobog". Hont Ferenc pályaképe

Székely György: „Folyton lobog" középpontba. [...] Horvai elvtárs ma már határozottan ellenséges magatartású egyénnek tartja Hont Ferencet." írták ezt akkor, amikor Hont beosztott rendezőként dolgozott Osztrovszkij Farkasok ós bárányok című drámájának rendezésén az akkor már Horvai igazgatása alatt álló Madách Színházban. Ez persze a „hátmögötti" fogalmazás volt. Szemtől szembe legalábbis Hont Naplója szerint - árnyaltabb volt az ügy kezelése. A november 8-án megrendezett produkciót végül ketten szignálták: Hont és Horvai. Egyik önéletrajzi beszámolójában lehet nyomon követni az új pályára való átállítás fázisait. Eszerint „1951. novemberétől, majd 1952. augusztusában (átmenetileg egy hónapra a Széchenyi könyvtár státuszában) a Népművelési Minisztérium megbízásából alkotói szabadságon színháztudományi munkálatokat végeztem". Arról viszont valószínűleg Hont Ferenc nem tudott, hogy a Színházi Főosztály vezetője, Kende István élesen kritikus, meglehetősen lebecsülő átiratot küldött a Magyar Tudományos Akadémia Személyzeti Osztályának, melyben végül is azt közölte, hogy „nincs akadálya" Hont további tudományos munkásságának. A „múzeumigazgatás" lehetőségeiről a szövetségben a titkárság tagjai - Szilágyi Bea, illetve Debreceni Ferenc - már tudtak. A Népművészeti Intézet megbízásából a Művelt Nép Kiadó színjátszó csoportok részére ezen a nyáron jelentette meg Hontnak A rendező munkája és A színjátszó munkája című ismeretterjesztő tanulmányát. Hont 1952. szeptember 1-jei hatállyal valóban megbízást kapott az Országos Színháztörténeti Múzeum megalapítására. A szervezést 1952. november 2-án az ötödik kerületi Petőfi Sándor utca 2. számú házban lévő helyiségben kezdhették el. November 10-én Hont „esküokmányt" írt alá a Múzeumok és Műemlékek Országos Központja, Személyzeti Csoport számára. Kende István - akinek a felesége, Kende Márta ekkor Horvai asszisztense a Madách Színházban - azonban még ekkor is „utánanyúlt". A Népművelési Minisztérium Személyzeti Nyilvántartójának pecsétjével van ellátva az a december 6-án írt feljegyzés, mely a fent említett két kiadványt minősítette. Az írás kijelentette, hogy a két új könyv közös hibája, hogy „Hont e könyveket túl magas színvonalon írta". Egyébként is megállapította, hogy véleménye szerint „feltétlenül hibás és káros, hogy miután Hont Ferencet valamennyire sikerült eltávolítani a színházi területről, kezd a színjátszó mozgalmak valamiféle vezetőjévé nőni! Helytelenítem, hogy a Népművészeti Intézet vele íratja szakkönyveit." 153