Gajdó Tamás: Színház és politika (Színháztudományi szemle 37. OSZM, Budapest, 2007)

Korossy Zsuzsa: Színházirányítás a Rákosi-korszak első felében

Korossy Zsuzsa: Színházirányítás a Rákosi-korszak, első felében A vidéki színházak szakmai felzárkóztatására további konferenciákat szerveztek a fővároson kívül.

35

8 Az első Vidéki Színházi Konferenciára Debrecenben került sor, 1952. március 23-án. A Színház- és Filmművészeti Szövetség egynapos ülést rendezett, amelyen nemcsak a vidéki, hanem az egész magyar színművészet képviselői találkoztak egymással. Marton Endre a Szövetség Vidéki Bizottsága nevében tartotta meg a műsorpolitikáról, a káderkérdésről és a Vidéki Bizottság addigi munkájának ismertetéséről szóló beszámolóját. A második Vidéki Színházi Konferenciát 1953. február 22-én, vasárnap rendezték meg, Miskolcon.

35

9 A tanácskozás jelentőségét jól mutatja a résztvevők sora. A Nemzeti Színház, a Madách Színház, az Ifjúsági és Úttörő Színház, az Állami Faluszínház, a Fővárosi Operettszínház, A Magyar Néphadsereg Színháza, az Állami Operaház, a debreceni Csokonai Színház, a Pécsi Nemzeti Színház, a Szegedi Nemzeti Színház, a győri Kisfaludy Színház, a kecskeméti Katona József Színház, a szolnoki Szigligeti Színház művészei, valamint a rádió, a filmgyár és a Színház- és Filmművészeti Főiskola képviselői jelentek meg a rangos eseményen. A párt- és állami vezetést a pártközpontból Lakatos Éva és Rohonyi Katalin, a Nagybudapesti Pártbizottság egyik dolgozója, valamint a Népművelési Minisztérium munkatársai képviselték. Az eseményt figyelemmel kísérték a Szabad Nép, az Esti Budapest, a Magyar Nemzet, a Népszava, az MTI, a Külföldi Sajtószolgálat, a Művelt Nép, az Új Világ, a Külügyminisztérium tájékoztatási osztálya, az Irodalmi Újság, az írószövetség, a DISZ, a Béketanács, a színháztörténeti intézet, a Kultúrkapcsolatok Intézete, a Népművelési Intézet, a SZOT munkatársai, valamint a szakszervezet küldöttei.

36

0 A tanácskozáson a társulatok kérdésének megvitatása állt a középpontban.

36

1 Az 1952-1953-as évad egyik legfontosabb feladatáról esett szó, amely az együttesek megszilárdítását, a színielőadások, elsősorban a drámaelőadások színvonalának felemelését szolgálta. Az 1951-1952-es évad elején a színészek több mint harminc százaléka váltott munkahelyet, amit a színházak átszervezése csak részben indokolt.

36

2 Ezt az „egészségtelen hullámzást" kívánták megszüntetni. Ezt szolgálta a 49/1952. M. T. sz. rendelet is, amelyet a színházi alkalmazottak munkafeltételeinek megállapítása tárgyában adtak ki. Ennek értelmében az évenként megkötött szerződéses formát az állandó munkavállalás lehetősége váltotta fel. 120