Gajdó Tamás: Színház és politika (Színháztudományi szemle 37. OSZM, Budapest, 2007)
Korossy Zsuzsa: Színházirányítás a Rákosi-korszak első felében
Korossy Zsuzsa: Színházirányítás a Rákosi-korszak, első felében Összegzés Az MDP centralizált színházirányítása a személyes kapcsolatok rendszerére épült. A színházi kérdésekben illetékes bizottságok, testületek hatáskörét nehéz elkülöníteni, személyi összetételük azonossága egy politikusokból és művészekből álló szűk csoport irányítási és ellenőrzési jogát biztosította Révai József személyes felügyelete alatt. A párt kultúrpolitikai elképzeléseinek megvalósítását szolgálta a magánszínházak megszüntetése, az állami teátrumok működtetése, az irányított műsor-összeállítás, a hivatalos játékstílus deklarálása, a színésznevelés szabályozása és az új közönségszervezés. Az állami színházak gyenge eredményeivel, hibás műsorpolitikájával a színházirányításért felelős személyek is tisztában voltak. Az új, „szocialista életet" ábrázoló darabok bemutatása, a minőségi színművek rendezése, a szovjet és a népi demokratikus darabok aránya a korszakot végigkísérő problémának bizonyult. A magyar drámák késve készültek el, így csak sietve állíthatták azokat színpadra. A színdarabok számának emelésére a filmnél alkalmazott módszert írták elő, vagyis - a párt politikai célkitűzéseit szem előtt tartva - meg kellett jelölni az írók számára a feldolgozandó témákat. Ennek megfelelően 1952 decemberében az írószövetségben körülbelül hatvan készülő magyar darabot tartottak számon, a színházakban harminckilencet. Az 1952-1953-as évadban, 1952 decemberéig, egyetlen magyar darabot mutattak be az egész országban, Fáklyaláng címmel.363 Még 1954 májusában is nehezményezték, hogy a vers- és regényírás mellett az új magyar drámairodalom megteremtésével igen kevesen foglalkoztak. A tervek és a tények között nagy szakadék tátongott. A drámairodalom fontosságát jól érzékeltetik Gábor Miklós szavai: „A mi művészetünk a drámánál kezdődik. Elsősorban a dráma adja meg munkánk tartalmát, mondanivalóját." 36 4 E mondanivaló kibontása, a párt kultúrpolitikai célkitűzését szolgáló, szocialista színház irodalmi alapjának lerakása vallott kudarcot 1948 és 1953 között. A színdarabok mennyiségi problémája mellett tehát szembe kellett nézni a tartalmi-színvonalbeli követelményeknek való megfeleltetés kérdésével is. Az írók számára a színházak vezetőségének kellett témát adni: „Azonban nem elég egyszerűen megadni a tematikát, hanem egyre inkább arra kell törekedni, hogy a magyar darabok ne süllyedjenek a puszta agitáció színvonalára." 36 5 A pozitív hős nem léphetett készen a közönség elé, személyét 121
