P. Müller Péter: A modern színház születése (Színháztudományi szemle 35. OSZM, Budapest, 2004)

P. Müller Péter: így (is) kezdődött

amelyet ifjabb riválisa, Strindberg fog majd követni, s amelyet Ibsen ekkor hagy el. Ez időben így fordul egyik levelében Georg Brandeshoz: „Maradéktalan, vérmes egoizmust ajánlok Önnek., ami arra fogja késztetni, hogy egy időre csak önmagát és a munkáját tekintse a világból fontosnak, s minden mást egyszerűen nem létezőnek vegyen." A tanácsot s az Ibsen által elhagyott utat autentikus módon majd Strindberg fogja bejárni, ak.it Ibsen ugyan őrültnek tartott, de akinek személye és tevékenysége mégis olyan erősen stimulálta, hogy e serkentés érdekében Strindberg fényképét a dolgozószobája falán tartotta, az ifjabb pályatárs fizimiskájából merítve inspirációt. „Sohasem volt nagy érzékem a szolidaritás iránt" - írja Brandesnak, s ugyanez az érzéketlenség és egoizmus jellemzi majd drámája címszereplő hősét, akit Ibsen elég vakmerő volt olyannyira önmagáról mintázni, hogy a saját életpályáját, emigráns életét és időskori hazatérését is megfogalmazta - megjósolta - benne. Jellem és személyiség kettéválása, az identitás nélküli ego megjelenése, a jellem nélküli személyiség kialakulása, az individualizmus feltételeinek megrendülése a darab megírásakor a bölcselet és a művészet izgalmas kérdései, mára azonban a társadalomtudományok és az irodalom közhelyeivé váltak. Ez azonban önmagában nem minősíti a művet, hiszen a műalkotásokat nem izoláltan, csak hatástörténeti kontextusukban ítélhetjük meg helyesen. Ebből a szempontból Ibsen drámáinak - köztük a Peer Gyntnek - megvan a saját külön (színháztörténete. Huszonhét évnyi önkéntes számkivetettsége során Ibsen a legünnepeltebb és legfelkapottabb kortárs drámaíróvá lett. A 18. század nyolcvanas éveire kialakuló nem kommersz és nem udvari színházakegymással versengve tűzték műsorra darabjait, egy-egy üj drámájának bemutatója összeurópai eseménnyé vált. Ibsen előtt, és azóta sem uralta még ilyen mértékben egyetlen drámaíró az európai színpadokat, és nem monopolizálta ilyen mértékben a közéleti viták, témáit. Egy, a berlini Der Zeitgeist ben a divathullám csúcspontján megjelent vers kifejezetten az Ibsen-lázról szól: Ibsen, Ibsen mindenhol! Ilyet még nem értünk! Mindenütt a glóbuszon Ibsen-lázban égünk! Ibsen-mániás a föld, Nincsen erre gyógyszer, Tele van a levegő Ibsen-fertőzéssel! Ez az Ibsen-divat mindenekelőtt Németországot jellemezte, de Európa-szerte egymást érték a bemutatók. 8