P. Müller Péter: A modern színház születése (Színháztudományi szemle 35. OSZM, Budapest, 2004)

Szalczer Eszter: A természet álomjátéka: Látásmódok és a színház újradefiniálása August Strindbergnél (ford. Galgóczi Krisztina)

Szalczer Eszter nak félreértéséből fakad, amely azt hitte, hogy a művészet a valóság egy darabjának lekopírozásából keletkezik természetes módon, de nem a szélesebb értelemben vett naturalizmusé, mely azokat a pontokat keresi, ahol az igazi nagy harcok folynak, s mely szereti látni azt, amit nem látunk mindennap, mely gyönyörködik a természeti erők harcában, legyenek ezek az erők a szerelem, vagy a gyűlölet, a bosszúállás szelleme, vagy szociális ösztön...."

8 A puszta megfigyeléssel szemben Strindberg „szélesebb értelemben vett naturalizmusa" a művész azon kiváltságáért kardoskodik, hogy szubjektív nézőpontjának megfelelően megválaszthassa azokat a számára fontos szituációkat, melyeket megörökít. Híres önarckép- és családi fényképsorozata, melyet a svájci Gersauban készített, ahol a család abban az időben élt, ennek megfelelően csak látszólag dokumentarista (lásd az 1-3. képet példaként a sorozatból). Strindberg egy levelében, melyben Albert Bonnier-nek, a svéd kiadónak közlésre ajánlja fel a képeket, bevallja, hogy Nadar (Gaspard Félix Tournachon) fotótechnikája inspirálta, mégpedig az a fotóriport, melyet a százéves francia kémikus Eugene Chevreul tiszteletére készített, és a Le Journal Illustre

9 1886. szeptemberi számában jelent meg. A képek, melyek Chevreult látszólag otthonában ábrázolják, két sorozatból állnak. Az egyik az íróasztalánál ábrázolja őt írás közben, a másik - szintén az asztalánál - a fényképésszel való beszélgetés közben, aki a kémikussal szemben, a nézőnek kissé hátat fordítva helyezkedik el. Strindberg gersaui sorozata hasonló kompozíciós elvekkel építkezik, amikor magát mint írót ábrázolja, asztalánál, vagy feleségével együtt, ahogy az asztal két végén ülnek. De Nadar fényképeinek dokumentarista jellegével szemben, aki Chevreult egyszerűen olyannak akarja ábrázolni, amilyen, Strindberg képeinek többsége beállított kompozíció, melyek különböző szerepekben ábrázolják őt, legyen az a családapa, a zenész, a szórakoztató férj, vagy az író munka, illetve pihenés közben. Sőt, a realistának tűnő környezetet telezsúfolta olyan tárgyakkal, melyek színpadi kellékként funkcionálnak egy színpadi jelenet számára és gondosan megtervezett kompozícióról ámlkodnak. Strindberg a sorozatot „Impresszionista képeknek" nevezte, mivel a korszak portrékészítési gyakorlatával ellentétben, a képeket nem stúdióban,

1

0 hanem természetes, „realista" környezetben készítette, akár kinti, akár benti felvételek8 Strindberg, Selected Essays, 77-78. 9 Strindberg, Letters, 1:217-18. Strindberg kétségkívül 18 fotót küldött képaláírással ellátva a kiadójának. Bonnier azonban túl drágának ítélve meg a kiadás költségeit, visszautasította, és az album a feledés homályába veszett mindaddig, amíg Carl Olof Johansson, a Strindberg Társaság titkára 111 évvel később véletlenül rá nem talált Bonnier szerkesztőségében. A válogatás, mely néhány eddig ismeretlen Strindberg-fotót tartalmaz, 1997-ben jelent meg fakszimile kiadásban; 1. August Strindberg, Impressionist-Bilder, ed. Björn Meidal (Stockholm: Bonnier, 1997) és Björn Meidal utószavát: „Mannen, Fadern, Familjeförsörjaren, Förtattaren: August Strindbergs fotoserie 1886". A Chevreul sorozat Beaumont Newhall, Photography: A Short Critical History c. könyvének második, javított és módosított kiadásában található meg (New York: Museum of Modern Art, 1938) 41. tábla 1

0 L. Strindberg, Letters, 1:218 72