P. Müller Péter: A modern színház születése (Színháztudományi szemle 35. OSZM, Budapest, 2004)

Szalczer Eszter: A természet álomjátéka: Látásmódok és a színház újradefiniálása August Strindbergnél (ford. Galgóczi Krisztina)

A természet álomjátéka nélküli fényképezőgépet. Ezzel a „csoda kamerával", ahogy ők nevezték, számos „pszichológiai portrét" és figyelemre méltó felhőtanulmányokat készítettek együtt Stockholmban.

6 A jelen tanulmány elsősorban az 1880-90-es évekre összpontosít, azzal a céllal, hogy megmutassa, Strindberg fotókísérletei és az érzékelésre vonatkozó spekulációi hogyan befolyásolták és vetítették előre az 1900-as évek dramaturgiai változásait. Kutatásai egy új drámai forma iránt különösen érdekesek ebből a szempontból, hiszen a fényképészet a 19. század végén a dokumentarista realizmus médiumának számított, és a reprezentációnak azokat a tudományos és objektív módozatait szemléltette, melyekre maguk a naturalisták is törekedtek. Ennek ellenére Strindberg számára a fotográfia éppen egy olyan eszközzé válhatott, melynek segítségével képes volt meghaladni a naturalizmust, hiszen kezdettől fogva ennek a médiumnak az eredendő kétértelműsége ragadta magával. A fénykép egyrészt a meggyőzés erejével tudja visszaadni a valóságot, másrészt ugyanakkor tökéletes illúziót is tud kelteni. Az illúzió pedig természeténél fogva a kép szubjektív manipulációjára ad alkalmat, mind az alkotó, mind a néző részéről. Éppen ezért Strindberg vonzalmát a fotográfiához folyamatos meditációként értelmezhetjük, mely a valóság mibenlétét, és az alkotó énnel való kapcsolatát járja körül. A naturalizmus és ami mögötte van Strindberg fotográfiai kísérletei és később kidolgozott dramaturgiája között meglepő kapcsolatok fedezhetők fel. Mind írásai, mind fényképei már 1880-ban is ambivalenciát árulnak el a naturalizmus azon doktrínájával szemben, mely a valóságot objektíve megfigyelhetőnek és feltárhatónak tekinti, pedig ez még az úgynevezett naturalista korszakához tartozó időszak volt. Érdeklődése a különböző látásmódok és az illúzió iránt kiegészült azzal a kételyével, mely arra irányult, hogy képesek vagyunk-e a valóság objektív érzékelésére. Egy 1886. augusztus 20-án írott levelében arról elmélkedik egy barátjának, hogy a méhek miért építenek hatszögletű lépsejteket. Arra a megállapításra jut, hogy ez bizonyára azért van így, „mert a méh egy kis szubjektív ördög, aki mindent hatoldalúnak lát hatszögletű szemével". Ennek analógiájára az emberek azért látják kereknek a bolygókat, mert az ő szemük kerek. Strindberg ebből azt a következtetést vonja le, hogy „semmit sem tudunk a külvilágról, csak »elképzeléseink« vannak róla".

7 A modern drámáról és színházról című esszéjében (1890) kifejti saját új nézeteit a naturalizmusról, miközben a francia naturalista drámaírót, Henry Bequeet kritizálja, akinek a darabja, a Les Corbeaux, „olyan, mint egy fénykép. Minden rajta van, még a porszem is a kamera lencséjén; ...ez a naturalizmus azon fajtájá6 L. Hemniingsson, August Strindberg som fotograf. 7 Strindberg, Letters, 1:212 71