P. Müller Péter: A modern színház születése (Színháztudományi szemle 35. OSZM, Budapest, 2004)

Galgóczi Krisztina: A testbe zárt szavak - Mítosz, trauma és terápia Ibsen Hedda Gabierében

Galgóczi Krisztina történik. Csoda abban az értelemben, ahogy Nóra használja Helmerrel szemben. Nóra is pontosan tudta, hogy mit várhatott férjétől, hiszen ismerte őt évek óta, s tudta, milyen elvek alapján ítélkezik, s lelke mélyén tisztában volt azzal is, hogy neki magának mi a helyi értéke a házában. Mégis élt benne egy halvány remény, hogy mindez nem így van, s a világ nem lehet olyan kíméletlen, amilyennek zord pillanataiban mutatja magát. Hedda ugyanilyen pontosan tudja, hogy nemcsak Lövborg és Elvstedné közötti bizalmat aknázta alá néhány perc alatt, hanem Lövborg ingatag egyensúlyát sodorta veszélybe, hiszen kétséges, hogy képes-e uralkodni saját teste felett akkor is, ha őrangyalától megfosztva magára marad a kísértésekkel szemben. S az is teljesen érthető, miért olyan fontos ezt megtudni Heddának éppen most, amikor saját teste felett vesztette el a kontrollt, hiszen benne az ő akaratától és kedvétől függetlenül, önálló és visszafordíthatatlan folyamatok dolgoznak, melyek minden értelemben megsértik testi és lelki integritását. Ebben a pillanatban különös jelentőséggel bír számára, hogy azzal az egyetlen emberrel találkozik újra, akivel a test esendőségéről bizalmasan beszélhetett, hallgathatott. Egy olyan emberrel, akiről tudja, hogy ő is a teste és akarata közötti küzdelemben őrlődik, bár az utóbbi időben úgy tűnik, komoly lépéseket tett annak érdekében, hogy meg tudja zabolázni teste követeléseit. Ez az ember most itt áll előtte, látszólag beszabályozva, de a kísértéstől messze távol tartva önmagát. A kérdés az, hogy mi történik, ha enged a kísértésnek, tud-e határt szabni ösztöneinek, képes-e uralkodni saját teste és akarata felett. Ezek a kérdések legalább olyan izgalmasak Hedda számára, mint a puszta elégtétel, hogy másnak sem sikerülhet, ami neki nem. Sőt, Lövborg sikere az ő sikere is volna. Nemcsak azért, mert ez a próba az ő elméjének szüleménye volt, hanem azért, mert vele az individuum akaratának szabadsága győzne, s ez rá nézve is tartogat következményeket, s nem pusztán elvieket. Ha Lövborg kiállná a próbát, s mint igazi, erős, önmagát és a társadalmat uraló férfi térne viszsza tíz óra tájban, szőlőlombbal a hajában, akkor Hedda méltó párja lehetne. Ez azonban a körülmények ismeretében a csodával lenne egyenértékű. Éppen ezért, amikor Hedda Elvstedné kérdésére - hogy mégis mi lesz ebből azt válaszolja, hogy: És akkor, tudod, ha... visszanyeri a hatalmat önmaga fölött, akkor... szabad ember lesz... egész életében.

6

2 akkor a lelke mélyéből szól. Hát ezért is nem olvassa el Lövborg kéziratát, amikor Tesman felkínálja neki. Ennél sokkal fontosabb dolgok kötik le a fantáziáját, lényegében élet és halál kérdése foglalkoztatja, nem a jövő kultúrája. Arról nem is beszélve, hogy azután a nászút után mélységes könyvundora van, amit csak tetéz a sorsnak az a furcsa fintora, hogy még annyi könyvtárazás mellett is sikerült teherbe esnie. 6

2 Uo. 352. 58