P. Müller Péter: A modern színház születése (Színháztudományi szemle 35. OSZM, Budapest, 2004)
Galgóczi Krisztina: A testbe zárt szavak - Mítosz, trauma és terápia Ibsen Hedda Gabierében
A testbe zárt szavak mélyén? - efféle kérdésekkel bombázza. Ez nem az a szerep, amire Hedda készült, s nem is testhezálló, ezért erőből próbálja elutasítani: Hedda (éles pillantással): Na, ezt nem...!, majd később: Hedda (látszólag az albumba mélyed): Ha nem hagyja abba a tegezést, nem beszélek magával. 6 0 Lövborg mégis kitartónak bizonyul, és eléri, hogy valamilyen választ kapjon tőle. Sőt, amikor Hedda már nagyon sarokba szorítva érzi magát, s a klasszikus női praktikához, a két férfi egymás elleni kijátszásához folyamodik, s féltékenynyé próbálja tenni Lövborgot, már az sem sikerül neki, mert már túl sokat elámít boldogtalanságáról. Annyit viszont kiprovokált ezzel a viselkedéssel, hogy most már Lövborg az, aki visszavág, s mikor Elvstedné megjelenik a színen, Hedda pedig teljes magabiztossággal kettőjük közé ül, akkor azt kérdezi Heddától riválisára értve: Ugye milyen bájos? Öröm ránézni. 6 1 A korábbi felállás tehát megfordult, de az eredmény nem. A „talking cure" nem működött a múltban, és nem működik a jelenben sem. Hedda nem tud és nem is akar igazán feltárulkozni, és bármennyire is erőre kapott Lövborg múltbeli énjéhez képest, ha akarná sem tudná eljátszani a magabiztos, mindentudó férfiterapeuta szerepét, mint ahogy erre Wangel A tenger asszonyában még képes volt. Ám viselkedésével kiváltja Heddából a kíváncsiságot, s egyben fel is kelti benne a reményt, hogy talán nagyobb erő is rejlik benne, mint amennyit kishitű társa aggódva feltételez róla. Ez a darabnak a legkritikusabb pontja. Lényegében itt dől el nézőben, olvasóban, kritikusban, ítészben egyaránt, hogy a későbbieket hogyan értékeli. Bosszú, féltékenység, vagy tényleg gyerekes rajongás és végső kétségbeesés készteti Heddát arra, hogy Lövborgot absztinens fogadalma megtörésére biztassa? Láthattuk, hogy készült rá, és azt is, hogy mind a beszélgetésből, mind a női versengésből félig vesztesként került ki. Lövborg ugyanis nemcsak Elvstedné nőiségét, hanem bátorságát is megdicsérte, éppen azt a tulajdonságot, aminek hiányát néhány perccel korábban Hedda maga is bevallotta. Hedda tehát most már komolyabb ellenféllel áll szemben, mint régi találkozásukkor, amikor még egyértelműen ő állhatott fölényben Lövborggal szemben, s ezt felismerve kíméletlen és gonosz ellenjátékba kezd. Mindent vagy semmit játék ez részéről, amit a fentiekből adódó ambivalens indulatok táplálnak, de éppen ezért, elejétől fogva annak az esélye is fennáll, hogy talán valami csoda 6 0 Ibsen, 2001, 342, 343. 6 1 Uo. 347. 57
