P. Müller Péter: A modern színház születése (Színháztudományi szemle 35. OSZM, Budapest, 2004)

Galgóczi Krisztina: A testbe zárt szavak - Mítosz, trauma és terápia Ibsen Hedda Gabierében

Galgóczi Krisztina lényegében mindenki az anyaszerepet kínálgatja neki, aminél semmi nem áll távolabb tőle. így hát maradnak számára a pisztolyai, Brack és az unalom. Ebből a világból csak elvágyódni lehet, ugyanúgy, mint az előző darabban Ellidának. Érdekes módon Ellidának is akkor lépett az életébe a múlt kísértése, amikor gyereket várt, legalábbis ez derül ki abból, ahogy Wangel doktorral visszakeresik azt az időpontot, amikor az Idegen újra felbukkan fantáziabirodalmában. Ugyanígy Hedda életében is akkor jelenik meg a múlt, mint felmentő sereg, amikor már közel áll a végső kétségbeeséshez. A lehetőséget először Elvstedné megjelenése kínálja azzal, hogy újra egy másik ember - ezúttal egy nő életébe menekülhet a sajátja elől, s felette nyerhet befolyást. Mi sem mutatja jobban, hogy itt egy hatalmi játszmáról is szó van, mint az, hogy Hedda többször fizikai erőszakkal érvényesíti Elvstedné felett akaratát. A befolyás utáni vágyat azonban hamar felváltja az irigység, és ezzel egyidejűleg felszakad Heddában egy be nem forrt, régi seb, látván, hogy a másik, nálánál jelentéktelenebb, érdektelenebb nőnek sikerült az, ami neki a múltban nem. Elvstedné úgy tűnik sikeres és normális életre képes embert faragott a reménytelennek ítélt Lövborgból, s vele ellentétben nem egy hús-vér gyereket fog világra hozni, hanem egy igazi, nagy, szellemi alkotás bábája lehetett. Ám kétségbeesésével azt is elárulja rögtön, hogy mindez veszélybe került azzal, hogy Lövborg lemerészkedett a kísértésekkel teli városba. Hedda innentől kezdve már sokkal többre vágyik: nem menekülésre, hanem megváltásra, mint ahogy utólag ő maga fogalmaz így Bracknak, Lövborg feltételezett öngyilkossága hírére. Elvstedné története már önmagában is azt a lehetőséget csillantja fel előtte, hogy létezhet alternatíva a kispolgári, unalmas, minden fantáziát és emberi nagyságot nélkülöző hétköznapi élettel szemben, mellyel ő most éppen szembenézni kénytelen. Van, aki mer kilépni belőle, s hátat fordítani a társadalmi előítéleteknek és elvárásoknak. Azaz, létezhet autonóm személyiség, még akkor is, ha történetesen nőnek született. Lövborg megjelenése pedig mindezt még annak esélyével is megtoldja, hogy korrigálva a múltbéli kudarcot, Hedda újra uralma alá vonhatja Lövborg testét és lelkét, és újra hatalmi pozícióba kerülhet. Ezzel a lehetőséggel két módon lehet élni. Erőt lehet belőle meríteni ahhoz, hogy megteremtse saját identitását, vagy el lehet pusztítani a másét, hogy neki se legyen. Hedda Gabler az egész darab során a két lehetőség között ingadozik, s dönt végül egy harmadik megoldás mellett. Hedda és Lövborg kapcsolata a második felvonásban több fázison megy keresztül. Noha úgy tűnik, Hedda van most is fölényben, és ő, mint egy rendező megtervezheti és irányítja az egész szcenáriót: először gondosan eltávolítja Tesmant és Brackot, s berendeli a háttérbe, szükség esetére a kísértő innivalót, majd egy albummal a kezében formailag is megidézi korábbi kapcsolatuk külső körülményeit. Ám a beszélgetés mégsem úgy zajlik, ahogy az annak idején történhetett, mert Lövborg meglepően offenzív, s az első perctől kezdve ő fogja vallatóra Heddát: Hogy mehetett férjhez ehhez az emberhez, nem szólíthatja-e továbbra is úgy, ahogy régen, nem volt-e mégis szerelem akkori kapcsolatuk 56