P. Müller Péter: A modern színház születése (Színháztudományi szemle 35. OSZM, Budapest, 2004)
Galgóczi Krisztina: A testbe zárt szavak - Mítosz, trauma és terápia Ibsen Hedda Gabierében
A testbe zárt szavak A szakirodalom ellenben nem túl nagy hangsúlyt fektet a tábornok apa feltehető szerepére Hedda sorsának alakulásában. Lövborg tapintatlan közeledését, s az anyai gyengédség és minta nélküli gyerekkort feltehetően még jobban felerősítette a katonatiszt apa sajátos jelenléte, majd hirtelen eltűnése. Az apa lányához való viszonyáról kevés információnk van. Csak annyit tudunk, amenynyit Hedda és Lövborg idéz fel a múltból újratalálkozásuk alkalmával. Ebből az derül ki, hogy a kicsapongásairól híres, de jó családból származó Lövborg rendszeresen látogatta a tábornok házát, s a fiatal Heddának egy pamlagon rendszeresen beszámolt legintimebb élményeiről. Eközben az apa nekik háttal újságot olvasott. Hogy pontosan hol volt akkor, amikor Hedda fegyvert fogott Lövborgra, azt nem tudjuk, de hogy nem lehetett támasza ebben a kritikus helyzetben, az szinte biztosra vehető. Ez a hátat fordító apa egyszer csak vélhetően meghalt, s nem hagyott a lányára mást, mint arisztokrata allűröket, egy zongorát, saját portréját, na meg egy pár pisztolyt. Mi ez, ha nem egy cserbenhagyott, apától elhagyott világ? így tehát Hedda bezárkózásának és életképtelenségének okait nem szűkíteném a Lövborg részéről ért sérelemre és az anyahiányra, hanem kiegészíteném azt az apa gondoskodásának és figyelmének hiányával, amire ragyogóan hívja fel a figyelmet a tábornoki portré folyamatos jelenléte a darabban és Hedda életében, mintha ily módon pótolható volna a múltbéli mulasztás. Rekonstrukció és korrekciós kísérlet ...a szabad ember lehet jó is és gonosz is, de a rab ember a természet szégyene, és sem égen, sem földön nem lel vigasztalást 5 9 Heddát úgy ismerjük meg a darab elején, mint aki nászútjárói tért haza előző éjjel, amit nagyjából végigunatkozott, ám most halvány reményt nyújt életében, hogy hazatérve legalább nagyvilági életet élhet majd. Az új házban azonban kispolgári miliő, halálszag, s egy édeskés, mindenbe belekotyogó idegesítő nagynéni várja, akinek Tesmannal közös múltja és titkai vannak. Belép tehát egy számára előre berendezett életbe, amihez semmi köze sincs. Nyugtalan, bántja a fény, és bántja az idő múlása. Robbanásig feszült, de fegyelmezi magát. Múltjának néhány tárgyi relikviáját: régi zongoráját, a tábornok portréját, és apja pisztolyait hamarosan kimenekíti a közös szalonból, hogy véletlenül se keveredjék ezzel az idegen közeggel. S hamarosan az is kiderül, hogy szó sincs arról a beígért anyagi biztonságról, amire számított, s amiben azt remélte, majd feltűnés nélkül elrejtőzhet. Fogságba esett hát, és becsapva érzi magát, amiért 5 9 Nietzsche: A vidám tudomány, 99. 55
