P. Müller Péter: A modern színház születése (Színháztudományi szemle 35. OSZM, Budapest, 2004)
Galgóczi Krisztina: A testbe zárt szavak - Mítosz, trauma és terápia Ibsen Hedda Gabierében
A testbe zárt szavak mába kerül, ahonnét csak egy gondos, türelmes és erős férfi akarata szabadíthatja ki. Wangel, egész kivételesen az ibseni életműben, ilyen férfinak bizonyul. A tenger asszonyának pozitív végkicsengésére a szakirodalom sokáig nem is talált semmilyen magyarázatot. Elinor Fuchs mellett Joan Templeton 4 4 hívja fel a figyelmet arra, hogy ez az optimizmus két ponton is alá van aknázva. Az egyik az a hamis illúzió, hogy Ellida kapcsolata az Idegennel valóban szabad választáson alapult volna, hiszen amikor utólag elmeséli, úgy számol be róla, mint akit akkor megbabonáztak, mint aki elvesztette akaratát, és a férfi rabságába esett. Amit tett, azért tette, mert tennie kellett. Amikor pedig személyesen jelenik meg előtte az Idegen, akkor sem képes artikulálni gondolatait és akaratát, hanem doktora-férje tolmácsolására van szüksége. Nem lehet esetében tehát valódi választásról beszélni, csak egyik rabságról/függőségről - és másikról. A másik, számomra meggyőzőbb érvelése szerint a darab fő cselekményszálával párhuzamosan fut egy másik szál, Bolette története, melyben kísértetiesen megismétlődnek Ellida férjhez menésének körülményei. Bolette is elvágyódik az apai háztól, és saját életet szeretne élni, s még ő sem számíthat apja megértésére, pedig Wangel lényegesen megértőbbnek és odafigyelőbbnek mutatkozik több más Ibsen-apánál. Ennek ellenére Bolette is kötelességeinek rabja és áldozata marad, amiből csak egy kényszerházasság mentheti meg, megismételve ezzel Ellida életútját. Bolette sorsa, melyben a nő kiszolgáltatott helyzetének változatlansága kap kifejeződést, és Hilde mély vonzalma a halálhoz, inkább hátborzongató, mintsem felszabadító utóérzést ad a darabnak. Templeton következetesen végigviszi ezt a gondolatmenetet, és azt állítja, hogy voltaképpen ez a mellékszál - Bolette története - hordozza valójában a darab igazi végkicsengését. Hedda Tesman Inkább a halál, mint a beszéd 4 5 A Hedda Gabler több módon kapcsolódik Ibsen előző darabjához. Ha a sellő metaforánál maradunk, ő a feltört sellő, akit akarata ellenére nyitottak fel. Erre utal többszöri ideges megnyilvánulása arról, hogy ő a nászútjukon semennyit sem változott, pontosan ugyanolyan, mint volt, noha tudjuk, hogy már elmúlt félidős terhes, és „milyen szépen kigömbölyödött". 4 6 Hedda tehát választott a múltban, de választását elhamarkodta és megbánta. Ennek a választásnak a tagadási szándéka mutatkozik meg a darab címében is. Azzal, hogy leánykori 4 4 Templeton, 1997, 202. 45 Kierkegaard idézi Püthagorasz halálhelyzetét Diogenész, 8. könyv, 39.§, in Félelem és reszketés, 210. 4 6 Ibsen, 2001,301. 47
