P. Müller Péter: A modern színház születése (Színháztudományi szemle 35. OSZM, Budapest, 2004)

Gajdó Tamás: Molnár Ferenc dramaturgiája és előzményei

Gajdó Tamás fejezete, hogy a deklamációba és modorosságba süllyedt közép-európai színészetet [...] nagy olasz művészek formálták újjá a hatvanas évektől a kilencvenes évekig."

11

1 Ristori, Salvini, Rossi és Duse. De termékenyítőleg hatott a meiningeni udvari színház tevékenysége is. Az új stílust sokféleképpen nevezték és nevezik Magyarországon: vígszínházi, naturalista, társalgási; Mészöly Tibor pedig a „belső realizmus" elnevezést ítéli a legjobbnak.

11

2 A legfontosabb újítás az újfajta dikció volt. A szöveget nem szabad agyonhangsúlyozni; „a beszéd ne legyen színpadias, deklamatív, hanem egészen őszintén abban a pillanatban fakadjon a lélekből..." - írta Ditrói Mór.

11

3 Száműzni kell a külsőséges eszközöket, semmit nem szabad túljátszani. így a párbeszédeket sem lehetett többé a régi recept szerint írni. Kerülni kellett a hosszú monológokat, a patetikus, veretes szöveg nem volt már alkalmas a dráma dialógusai számára. Az élőbeszéd fordulatait, rövid, gyors tempójú mondatokat kellett a szereplők szájába adni, hiszen - Ditrói kívánsága szerint is - „belülről kellett kipattannia mindennek".

11

4 S Molnár, a Vígszínház házi fordítója, jól tudta, mi vonzza a közönséget. De megtanulta azt is, milyen szerep kell a színészeknek, hogy ne játsszanak, hanem éljenek a színpadon.

11

5 A pompás dialógusokkal először Az ördög bemutatóján találkozott a közönség. Szini Gyula egyenesen nemzetközi mércével méri: „A színpadi beszédnek olyan művésze ő, amilyen külföldön is kevés terem."

11

6 S ez a dialógus valóban varázsos. Persze megkönnyítette Molnár dolgát, hogy az „ördög jelenlétével lehetővé teszi olyan dolgok kimondását is, amelyek a reális szereplők által közvetlenül kimondhatatlanok".

11

7 Molnár Ördöge azonban csak a közönség számára ördög. A szereplőknek dr. Kovácsként mutatkozik be, az estély vendégei pedig „fekete ember"-nek nevezik. így az ördögnek is reális szereplőként kell viselkednie. Emiatt „ördögi" kijelentéseit, melyek egyébként nem szorulnának magyarázatra, kommentálnia kell. S így születhettek meg a darab legragyogóbb pillanatai. Az egyik legremekebb dialógus a következő: „Az ördög: Most öltözik? János idegesen-. Igen. Az ördög: Van a műteremben tükör? János: Van. 11

1 Hevesi Sándor: Egy színpadi gyémántlakodalom. Budapesti Híriap, 1933- március 12. 11

2 Mészöly Tibor: Színház a század küszöbén. Bp., [19861. 19. 11

3 Ditrói Mór: Komédiások. [Bp.], [19291 131. 11

4 Ditrói Mór: i. m. 44. 11

5 Ditrói Mór: i. m. 131. 11

6 Pesti Napló, 1907. április 11. 11

7 Nagy Péter: i. m. 97. 236