P. Müller Péter: A modern színház születése (Színháztudományi szemle 35. OSZM, Budapest, 2004)
Gajdó Tamás: Molnár Ferenc dramaturgiája és előzményei
Molnár Ferenc dramaturgiája és előzményei nal utánuk jön, s természetesen a kellő pillanatban érkezik. Kamilla azzal téríti vissza a kártyapartnerekhez, hogy illendő lenne a többiektől elnyert pénzt viszszaveszítenie. 10 8 S mikor Kamilla végre kettesben marad Miklóssal, „halkan, nyugodtan, parancsolóan" közli a férfi feladatát: „Én most kimegyek, lemegyek a csarnokba és ott várom. Ön vár egy pillanatig, aztán bemegy hozzájuk, mintha a bálteremből jönne. Elmondja, hogy mi van lenn... aztán velük marad egy kicsit... - Ne feleljen. - Azután lejön hozzám az előcsarnokba. - És szeretni fogsz." 10 9 A felvonás részletes ismertetése bemutatta - egy-két hibától eltekintve -, hogy milyen remekül oldotta meg Molnár a szereplők színre léptetését és távoztatását. Első pillantásra úgy tűnik, mintha csak a darab bonyodalmához lenne szükség a farsangi bálra, s a későbbi eseményekhez csak terhes a „tömeg" jelenléte. De a társaság eltávozik a kártyaszalonba, ez biztosítja Kamilla és Miklós zavartalan beszélgetését; ugyanakkor az állandó zaklatás, az állandó kapcsolat is megvan, ami a cselekmény továbbviteléhez elengedhetetlenül fontos. S míg a francia szerzők estélyjeleneteinek egyikét-másikát csakugyan jellemzi valamiféle öncélúság, Molnárnál szó sincs erről: Kamilla és Miklós évente egyszer csak ezen az estélyen találkozhat egymással - farsangkor. A dialógus Molnár Ferencet rengeteg vád érte drámaírói pályája során, egyet azonban sohasem tagadtak: remek dialógusírói tehetségét. Művészete egyetlen pontot kivéve erősen időhöz kötött volt - írta Nagy Péter. Ez a pont, a dialógus, „melyet még azóta sem múltak felül, mely elkerülhetetlen iskola minden drámaírónak." 11 0 Hogy Molnár a dialógust ilyen magas szintre tudta emelni, kétségtelenül szerepük van a piece bien faite-ek szerzőinek is, de a legtöbbet Oscar Wilde-tól tanulta. Attól a Wilde-tól, aki nem csupán a mondatokban érvényesülő paradoxonokat teremtette meg, de drámáinak alapszituációjába is beépített valamilyen paradox helyzetet. Van azonban egy sokkal fontosabb mozzanat, amely lehetővé tette a híres Molnár-bemutatók megszületését. Az új színházi stílus, melynek megteremtése Ditrói Mór nevéhez, megvalósítása pedig a Vígszínház együtteséhez fűződik. A hagyományos színjátszásra, melyet Magyarországon minden színész ismert és elismert, elsősorban a deklamálás, a pátosz, a szavalás volt jellemző. A színházi előadás nem együttes munkát kívánt, hanem nagy színészegyéniségek egyéni játéka volt. (Ezért rendezték azt a sok vidéki vendégjátékot ebben az időben.) Hevesi Sándor véleménye szerint: „az európai színpadtörténetnek meg nem írt 108 M 0l nár Ferenc: Farsang. 105. 10 9 Molnár Ferenc: Farsang. 106. 110 N agy Péter: i. m. 123-124. 235
