P. Müller Péter: A modern színház születése (Színháztudományi szemle 35. OSZM, Budapest, 2004)

Gajdó Tamás: Molnár Ferenc dramaturgiája és előzményei

Gajdó Tamás pedig színműíró. Ők hárman úgy okoznak bonyodalmat, illetve Turai úgy simítja el a bonyodalmat, hogy a magánéletükben is a mesterségüket gyakorolják. Bár az Egy, kettő, három nem színházban játszódik, mégis ebbe a csoportba sorolható. Norrison Turai édestestvére. Ő ugyan nem tollával igyekszik leplezni a kényes házasságot és megoldani a „képtelen" helyzetet, hanem hatalmával és pénzével. A testőrbeM Színész nem lesz teljesen biztos abban, hogy felesége valóban szereti. Litvay a Marsall

ban éppen az ellenkezőjéről győződik meg: szeretője nem tart ki mellette a legválságosabb pillanatban. Turai, a Játék a kastélyban játékmestere pedig csak pillanatnyilag győzte meg Ádámot menyaszszonya hűségéről. Norrison megoldása a legteljesebb: egy taxisofőrből az amerikai pénzkirály kényes ízlésének is megfelelő vőt tud varázsolni. S tegyük hozzá, hogy ez a pénzből hatalommal összerakott mű rendíthetetlen... A fent említett színművekben is a szerelem, a házasság áll a középpontban; de külön csoportot alkotnak azok a háromszögdarabok, melyekben Molnár örök problémája jelentkezik: látszat és valóság szembesülése. A jó házasság és a boldogság csak látszat; a valóság pedig az, ami a színpadon megelevenedik előttünk: menekülés a megszokottól, a csendes élet feladása, a polgári életformától való megundorodás, vagy valamiféle régi vonzalom újjáéledése a szerelem és a természetes női ösztönök hatására. Ez a menekülés csak Az ördög Jolánja számára válik megmeneküléssé, hiszen a befejezés csak itt egyértelmű. János és Jolán régóta meglévő szerelme végre beteljesedik, sőt házasság is lesz belőle. S mindezt az Ördögnek köszönhetik. Ez a dráma nem is hasonlít a többihez. Molnár a rezonőrt megteszi főszereplővé, s ezáltal az oly sokszor feldolgozott téma egészen más befejezést nyerhet. Ezzel szemben a Farsang és A farkas hősnői nem lehetnek boldogok, mert ők csak extravaganciákon keresztül keresik boldogságukat és boldogulásukat. Kamilla a Farsangban nem Miklósba szerelmes, csupán arra kellene a férfi neki, hogy eddigi szeszélyeit még fokozni tudja: a vakmerő lovaglásokat, a kártyacsatákat, a cirkuszi látványosságokban való gyönyörködést gyémántlopással és szökéssel szeretné tetézni; eddigi „álhajszolt" életét valóban izgalmassá tenni. A farkas Vilmája is szívesen megválna attól a miliőtől, melyben él. Amikor feltűnik leánykori szerelme, felcsillan a reménye annak, hogy élete megváltozik. Vilmát ráadásul nemcsak a siker és a pénz kápráztatja el; szívesen vállalná a nélkülözést, a szegénységet is, csakhogy eddigi életétől megszabaduljon. Ám a darab végén kiderül, hogy a leánykori udvarlóból, Szabó Györgyből, aki búcsúlevelében annyira lángolt, éppen olyan tucatügyvéd lett, amilyen Vilma férje, Dr. Kelemen... A hattyú és az Olympia nem tartozik ehhez a körhöz, bár hasonló motívumokon nyugszik mindkét színjáték. A már említett osztálykülönbség azonban új zamatot ad a látszólag már elcsépelt témának. Itt a nők csak címszereplők. Molnárt az „alsóbbrendű férfi": Ági Miklós és Kovács kapitány viselkedése érdekli a főúri szalonokban. 218