P. Müller Péter: A modern színház születése (Színháztudományi szemle 35. OSZM, Budapest, 2004)

Gajdó Tamás: Molnár Ferenc dramaturgiája és előzményei

Gajdó Tamás zodó világkép vonzó azok számára, akiknek fontos egyrészt az illem, a jó modor; másrészt a rendezett, teljesen érthető, áttekinthető és kellemes művilág .. ."

3 Molnár művei ma már kizárólag szórakoztatóak, s az egyikben-másikban (

Olympia, A hattyú) megbúvó társadalombírálat teljesen érdektelenné vált. A ma emberét nem a polgári ideák és a polgári világkép hódítja meg elsősorban, hanem Molnár drámaírói technikája: jól felépített jelenetei, varázslatos dialógusai, a csattanók és a poénok. Érdemes átlapozni a korabeli kritikákat, a kortársak feljegyzéseit Molnár színházáról. A kritikusok közül sokan a zsonglőréhez és a bűvészéhez hasonlították Molnár mesterségbeli tudását. Bálint Lajos: „A technikai biztonságáról azt merem mondani, hogy a zsonglőr, aki kiáll a színpadra és elefántcsont-golyókkal labdázik, nagyon ügyes artista, de aki ugyanezt könnyű kis papírgalacsinokkal meg tudja csinálni, az többet ad ügyességnél, az virtuóza a maga mesterségének. Mesterségbeli tudás dolgában más-e a Játék a kastélyban című darabja, mint ilyen lenge papírgalacsinokkal való szemkápráztató ügyesség."

4 Bónyi Adorján: „A bűvész jut eszünkbe, a varázsló, aki változatos, izgató és káprázatos varázslatai után széttárja karjait, és mosolyogva szól: - Most pedig nézzetek ide, nagyérdemű közönség, megmutatom nektek, mindezt én hogyan csináltam. Nem varázslat ez, egyszerű az egész, mondhatnám: játék."

5 Kárpáti Aurél az Egy, kettő, három bemutatása után jegyezte meg: „Művészet a bűvészettel. Olyan színházi ezermesterség, amilyen csak Molnár Ferenctől telik."

6 Az Újság kritikusa, Keszler József így írt A testőr bemutatóját követően: „És most nézzék és csodálják Molnár Ferenc nagy írói tehetségét. Ez a merész bűvész el tudta vakítani, meg tudta igézni a nézőit úgy, hogy ezek észre sem vették a darab sarkalatos hibáját."

7 A magyar színházlátogatókat eddig csak a francia szerzők kápráztatták el, kézenfekvő tehát Molnárnak velük való összehasonlítása. Az ördög premierje után a Pesti Hírlap kritikusa, Porzsolt Kálmán Molnár szellemességét „nem magyar, hanem valódi francia mérték" után kérte számítani.

8 Szini Gyula szerint „a dialógusok, a bonyolítások, a szcenika nagy mesterei, a franciák is meglepetve néznék ezt az új tanítványukat, aki egyszerre oly szenzációsan megnőtt és egyéniség lett a technikában".

9 Heltai Jenő már 3 Bécsy Tamás: Molnár Ferenc - ma. Színház, 1984. 8. sz. 16. 4 Bálint Lajos: Míívészbejáró. Bp., 1964. 392. 5 Bónyi Adorján: Játék a kastélyban. Molnár Ferenc új vígjátéka. Bemutatta a Magyar Színház. Pesti Hírlap, 1926. november 28. 6 Kárpáti Aurél: Marsall - Egy, kettő, három (Pesti Napló, 1929). In: K. A.: Színház. Bp., 1959. 293. 7 Keszler József: A testőr. Vígszínház. Az Újság, 1910. november 20. 8 [Porzsolt Kálmán] (p. k.): Az ördög. Pesti Hírlap, 1907. április 11. 9 Szini Gyula: Az ördög. - Molnár Ferenc vígjátéka. Pesti Napló, 1907. április 11. 210