P. Müller Péter: A modern színház születése (Színháztudományi szemle 35. OSZM, Budapest, 2004)

I—II. levél (ford. H. Végh Katalin) Nánay Fanni-. A próféták és követőik

Nánay Fanni Schiller színreállításával (első színházi tárgyú írása Wyspianski 190l-es Ősök-rendezéséről szólt). A dráma egész életében foglalkoztatta, s nemcsak elméletben, hanem a későbbiekben gyakorlatban is. 1915-ben kezd el rendezni, CorneilleWyspianski Cid\ét viszi színre egy kis amatőr színpadon, s a későbbiekben ezt az előadást kiáltja ki az első Reduta előadásai prototípusának. 1918 telén és tavaszán csoportjával az Ősöket próbálják a Szkola Dramatyczna nagytermében, valamint a Balladyna és a Hamlet szövegét elemzik. E csoporthoz csatlakozik Osterwa, s maga Limanowski ekkorra teszi a Reduta születésének pillanatát. Osterwa szavaival élve ő maga „adott látható formát a redutásság ideának (idea redutowosci), és hozta mozgásba e formát, Limanowski pedig a redutásság lelke volt (tchnienie redutowosci)" (Osinski, 1987: 11). Azok, akik együtt dolgoztak Limanowskival, „mágikus inspiráló erejéről" beszélnek, Stefan Srebrny megfogalmazása szerint pedig „Limanowskiban káosz volt: de ebből a káoszból időről időre csillagok születtek" (Szczublewski, 1965: 121). Swierczewski pedig úgy ír róluk, hogy „mint Dionüszosz és Apolló, ideálisan kiegészítették egymást: Limanowski misztikus meglátásainak Osterwa adott reális formát" (Szczublewski, 1965: 125). A Reduta mindkettőjük számára út volt, folyamatos megújuló erőfeszítés, mindkettejük élete folyamatos törekvés volt a „valódi Reduta" felé. A színháznak azonban az eszmei fogantatás után hivatalosan is meg kellett születnie. Ennek időpontja 1919 áprilisára tehető. Osterwa társulata megkapja a varsói Városi Színház (Teatr Miejskie) épületében a Sale Redutowének (Erődtermek) nevezett kamaratermet, amelyről a társulat is kapta a nevét. Ugyanitt működik az Instytut Reduty, s 1921-től a Reduta iskolája. A Sale Redutowe átalakítására a „redutások" szabad kezet kapnak. Az átépítés után a terem a következőképpen nézett ki: háromszáz fős nézőtér, nincs színpadi dobogó, tehát a színpadot a nézőtértől csupán függöny választotta el, amelyen a társulat címere (a „lóherécske": háromágú hurokba írt cirkalmas R betű) volt látható. A terem kiképzéséből következően a színészek az első sor szintjén álltak, sokszor karnyújtásnyira az ott ülő nézőktől (egyik előadásuk nyitójelenetében pedig az egyik színész közvetlenül a nézők előtt ült, még a függöny által kijelölt színpad keretén is kívül). A színházi tér ilyetén kiképzésére ez idáig nem volt példa Varsóban. Az első Reduta előadásainak stílusa túlnyomórészt realista. Osterwa Schiller „hatalmas színház" („teatr ogromny") koncepciójával szemben a „szerény színház" („teatr skromny") programját hirdette meg: előadásaikban az egyszerűség kultusza dominált, harc a „sablonok", az artisztikum ellen. Osterwa felfogása szerint a színész művészetében a realizmus kell legyen a kiindulópont, ebből fakad a szerep elemző módszer segítségével történő megértésének szabálya. A Reduta munkásságának egyes méltatói viszont úgy gondolják, hogy a Reduta legnagyobb ereje abban állt, hogy össze tudták békíteni a költészetet a realizmussal. Ezzel ellentétben Edward Krasinski, Edmund Wiercinskiről szóló könyvében azt mondja, hogy Wiercinski épp azzal nőtt túl mesterein, hogy határo198