P. Müller Péter: A modern színház születése (Színháztudományi szemle 35. OSZM, Budapest, 2004)
P. Müller Péter: így (is) kezdődött
drámai jelenségeket, tendenciákat, az eddigieknél árnyaltabb képet ad a modern színház születésének folyamatairól. Az európai centrum és periféria viszony sajátos összjátékaként megszülető modern színház főszereplőinek, a szerzőknek, a rendezőknek, a teoretikusoknak a helyzetét és törekvéseit a kötet tanulmányai zömmel összehasonlító szempontból értelmezik. Az összehasonlítás egyik dimenzióját a 19. század végének európai színházi hagyománya és gyakorlata adja, amelytől eltérni, amelyet meghaladni és/vagy megtagadni igyekeznek a kor legjelentősebb drámai/színházi újítói. Az összehasonlítás másik dimenzióját a színházat övező olyan kulturális tényezők alkotják, amelyek kölcsönhatásban álltak a színházművészettel, és amelyek közül a legjelentősebbek (nem fontossági sorrendben) a képzőművészet, a fényképezés, a film, vagy a mélylélektan. A 20. századdal megszülető modern színház vizsgálata azért is időszerű, mert egyrészt a századelőn kialakuló színjátszás és az ehhez kapcsolódó modern dráma mindmáig döntő befolyást gyakorol a színházművészetre és a drámaírásra, másrészt a látszólag lezárt korszak és korpusz a posztstrukturalista társadalomtudományi fejlődéssel és a tudományközi (interdiszciplináris) megközelítésmód érvényesítésével számos ez idáig feltáratlan összefüggésre irányít(hat)ja rá a kutatás figyelmét. A hermeneutika, a dekonstrukció, a femin ista kritika, a kultúrakutatás és más ezredvégi gondolati keretek és attitűdök jól megférnek a jelen kötetben „hagyományosnak" nevezhető színháztörténeti, dramaturgiai, szociológiai megközelítésmódokkal. Az írások között találunk olyanokat, amelyek felfedezésszámba menő tényeket, összefüggéseket tárnak fel a modern színház születésének körülményeiről, és találunk olyanokat, amelyek pontosítják, finomítják a korszakról a szakmai közvélekedésben eddig kialakult képet. Az itt következő tanulmányok által megrajzolt folyamatok, több ponton kapcsolódnak egymáshoz, és így együtt - kötetként olyan összképet (bár nyilvánvalóan csak részleges képet) rajzolnak a modern színház létrejöttének irányairól és körülményeiről, amely a szerkesztő reményei szerint további kutatások elindítója és ösztönzője lehet. P. MüUer Péter Budapest, 2004. május 5. 10
