P. Müller Péter – Tompa Andrea: Színház és emlékezet (Színháztudományi szemle 34. OSZM, Budapest, 2002)

Struktúrák és életutak emlékezete - Papp Eszter: Báb, ember és emlékezet

Báb, ember és emlékezet beleesik. Sajnos az anyóst is. 1930. december 2-től 10-ig a Théatre 1931-ben adtunk nagy műsort, hogy csak a legfontosabbakat említsem a következő évek eseményeiből, amelyek közé tartozik a li ge-i nemzetközi kongresszuson való részvétel is. Pierre-Albert Birot Kezek, Les Mains című darabjához készítettem figurákat. Pierrot és Arlequin az Ördög csábítására nyílt színen megnőnek és az égitestekkel kezdenek labdázni, míg egy házmesterné a seprűjével vissza nem zavarja őket a realitás világába. Az Icipici ház gyermekdal feldolgozását faplasztikában megoldott marionettek adták. A dallamot gramofonlemezek adták és ahogyan a dal szólt, úgy elevenedett meg minden, a kis kert, a kis ház, a kis baba s amikor a kéménykéből kicsavarodik, mint egy gyermekrajzon a füstöt jelképező fehér vászonszalag, a nézőtéren a gyermekes derű hulláma futott végig. A következő darab Az aranylakodalom, Blattner remek kis darabja, amely huzamos időn keresztül fejlődött ki a teljes tökéletességig. Elragadó a fényképezőmasina tánca, s adott pillanatban végre tényleg kirepül a kismadár - ez volt az ötletem -, amit évtizedeken át hiába ígértek a világ minden táján a fényképészek. Ezt is csak bábszínházban lehet megcsinálni. Remek jelenete volt a darabnak, amikor bejött a fényképezőgép, s mint egy kígyó körülszimatolja s körültáncolja a megrémült aranylakodalmasokat. 1931-ben hazajöttem. További közös terveinkből még megvalósítottam a Fakatonák parádéját, amely zenés darabnak készült. 1934 nyarán kiutaztam Párizsba a félig kész darabbal és ott fejeztem be. 1937-ben már csak tervekben küldtem ki a bábszínpadra vitt Az ember tragédiájának egyiptomi jelenetét, s bár kiutaztam a világkiállításra, nem láthattam előadva a darabot. Pignatelle, francia író segítségével fordították le, mintegy két órásra rövidítették, majd további sűrítésnek kellett következnie, a hosszú monológokat ki kellett hagyni, hiszen a bábjáték állandó aktív mozgást kíván. Mint ahogy az ismertető füzetben maga Walleshausen írja: »Egy pilulába kellett sűríteni a darab lényegét.« Megtartották a keretszínek eredetihez közel álló formáját, ahol tehát tiszta misztériumjátékról van szó, és a közbeeső részt pedig, amelyet Ádám álmodik az emberiség jövőjéről, pergő jelenetek sorozata mutatja a felső színpadon. Az alsó színpadon pedig a sors forgókereke. Több mint 25-en működtünk közre. Minden színt más tervezett, voltak, akiknek részfeladatok jutottak. Csáky József például Ádám, Éva és Lucifer figuráit készítette el. A bizánci jelenetet Olcsai Kiss Zoltán. Fried Tivadar a prágait, Beöthy a falansztert. Az előadás komoly sikert és elismerést ért el, a színházi szekció aranyérmét nyerte a világkiállításon. További kapcsolatunk ezután csak levelekre szorult. Eltekintve Blattner Géza 1948-as hazalátogatásától. Levelezésünk azonban a legutóbbi időkig igen élénk volt, tehát Blattner további működéséről is vannak még szép felvételeim. Igen érdekes látni, ahogy Blattner dolgozik. Ellentétben velem, aki csak akkor nyúltam egy darab kivitelezéséhez, amikor a figurák mind precízen le voltak fektetve, ő mindent az anyagban alkotott meg és így nőtt, alakult ki az egész darab. így történt ez a Bendzsó és Pelikánja esetében is. Időről időre gazdagabb lett ez a jelenet, amely végül Blattner előadásainak kedvenc műsorszáma lett. Bendzsó, önmagának bendzsója. Muzsikájára furcsa balettet lejt a groteszk madár. 96