P. Müller Péter – Tompa Andrea: Színház és emlékezet (Színháztudományi szemle 34. OSZM, Budapest, 2002)

Struktúrák és életutak emlékezete - Papp Eszter: Báb, ember és emlékezet

Báb, ember és emlékezet foglalkozik, hogy előfizetőinek minden rájuk vonatkozó sajtóközleményt kivágva megküld, elkezdte szállítani az elismerő, buzdító kritikákat az előadásról: »A bábszínházművészet teljes megújhodásának leszünk itt tanúi. Először vették észre, hogy a marionettek kialakíthatnák saját művészetüket és nem csupán utánozzák az életet.« Pár nap alatt rájöttünk, hogy vállalkozásunk nemhogy nem vallott kudarcot, de egyenesen sikere volt. Párizs művészi élete egy új színnel gazdagodott, egy ízigvérig modern, minden irányban kísérletező, céltudatos művészi vezetés alatt álló bábszínpaddal. A további lépések előtt ki kellett fizetni az adósságokat. Az üzem jól ment, a színházat meg magánelőadásokra hívták. Ezután kezdtek új műsorszámok születni. 1930 májusában egy montparnasse-i műteremben beléptidíjas előadássorozatot tartott a Théatre Arc-en-Ciel. Első számként a Futur, mint marionett tartott bevezető szónoklatot. Az első műsorból csak A róka és a gólya szerepeltek, de már kész volt A róka és a holló is, amelynél egy érdekes trükköt alkalmaztunk, hogy hogyan kapja fel a róka azt a sajtot, amelyet a holló leejtett. Zsinór vezetett a holló csőrén keresztül, amelyhez rögzítve volt a sajt, majd ez a zsinór átvezetett a róka szájába, aki így fel tudta venni a földről a sajtot. Ezúttal én is marionettet készítettem. A vak vadász a magyar csalimeséből készült, amely szerint a hős lelő egy kanbaglyot, kicipeli, s amikor azt hinné az ember, hogy vége van, hirtelen víg rumba zendül, visszatáncol a vörös bagoly, felugrik az ágra s minden kezdődik elölről. Az alakok fából faragottak, plasztikus megfogalmazásukat a festés sajnos csak rontotta. Fő trükk, amikor a vadász nyílt színen lövi le a baglyot, a puska egy beépített riasztódugós szerkezet segítségével nyílt színen sül el. A könnyű ember, Balázs Béla franciára átültetett játéka, Blattner színpadképével és alakjaival zárta le az első részt. A könnyű ember, ábrándos leányzók súlytalan lovagja, aki egy tüsszentéstől a szekrény tetejére repül. A bábok igen finom, légies anyagokból készültek. Teljesen átlátszó az alak. A könynyű ember egy takarító vállalat egyik hölgyének udvarol. Azonban megjelenik a porszívó a színen és véget vet a darabnak: felszippantja. A második rész négy darabja a felső színpadon került bemutatásra. Az egyik divatrevü-karikatúra volt, Kolozsváry Zsiga szellemes manökenjeinek felvonulása a legjobb párizsi divattervezők elragadtatását vívta ki. Később ez a darab is tovább fejlődött és újabb alakokkal szaporodott. A Mariann és libái című árnyjáték politikai szatíra volt. Alakjait Blattner csinálta, de a darab maga új munkatársunk műve. Ki volt ez? Paul Jeanne, a francia bábszövetség főtitkára, az UNIMA, azaz a Nemzetközi Bábszövet-ség alapítója, a bábirodalom katalogizálója, szenvedélyes bábos, gyűjtő és maga is valóságos élő marionettfigura. Közreműködése egyenlő volt az Arc-en-Ciel hivatalos elismerésével. Áthidalva a szüneteket világító körtefejű bábjával végigkonferált egy-egy egész műsort és értékes darabokat mutatott be a bábgyűjteményéből. Ezt különösen olyankor tette, amikor olyan közönség volt hivatalos, aki a bábjáték története iránt is érdeklődött. Világító fejek címmel, Marie Wassilieff készített egy új játékot a szerelmi háromszögből, dramatikus bonyodalmakkal, ahol az érzelmeket a fejekből kigyulladó színes fények adták. Csak ezek a színes fejek szerepeltek a színpadon. A féltékeny férj elsárgul, majd elzöldül, azután bíborpiros lesz és egy villanás: lelövi a csábítót. Átvilágított, lapos figurák játszották Blattner Bűvös hordöpx - ez is még Magyarországon megvalósított régebbi téma. A bűvös hordó mindent megsokszoroz, ami 95