P. Müller Péter – Tompa Andrea: Színház és emlékezet (Színháztudományi szemle 34. OSZM, Budapest, 2002)

Tárgyi és szellemi emlékezet - Sipőcz Mariann: A színészalbumok mint színháztörténeti források

A színészalbumok véletlen, hogy 1946-os albuma első lapjain egy képes beszámolót találunk Kiss Ferenc elfogásáról és hazahurcolásáról. Kiss a Színművészeti és Filmművészeti Kamara hírhedt elnöke volt, aki az 1938-as zsidótörvény bevezetése után kíméletlenül megrostáltatta a magyar színjátszást. Az új korszak kezdetét jelzi ez az újságcikk, mely akár mottóként is szerepelhet az albumban. A Kovácséhoz hasonló rendkívül gazdag albumok általában nemcsak a színész pályafutásába nyújtanak betekintést, hanem gyakran fontos színháztörténeti dokumentumokat is rejtenek. Kovács első albumában például egy 1946. áprilisi keltezésű gépelt levelet találunk Gobbi Hildától.

8 Levelében a Svájcból hazatérni készülő Kovács Györgyöt arra kéri, svájci barátainak támogatásával segítse a magyar színészeket, a magyar színjátszást, hogy a háborús pusztítás után „minél előbb folytathassák művészi építő munkájukat". Érdemes idézni a levélből: „Táplálkozásunk nagyon hiányos. Élelemre, vitaminokra nagyon nagy szükségünk van, fizetésünk aránytalanul kevés - nincs az államnak elég pénze -, inflációban élünk. [...] Színházi raktáraink rettenetes pusztításon mentek keresztül, a díszlet és vászon kérdés borzalmas probléma, olyan darabokat kell kikeresnünk, amelyek egy díszletben játszódnak, mert textilgyártás még nincs és díszletvászon vagy egyáltalán nem kapható, vagy csillagászati összegeket kérnek érte zugban méterenként." A levél nemcsak Kovács György emberi, művészi magatartásáról árulkodik - hiszen a levélből kiderül az, hogy már korábban felajánlotta segítségét a magyar színházi élet támogatására -, hanem felvázolja a háború utáni fővárosi színészet tragikus helyzetét is. Hasonló színháztörténeti forrásul szolgálnak azok az újságcikkek, melyek a marosvásárhelyi Székely Színház megalapításával, működésével, 1948-as állami rangra emelésével foglalkoznak.

9 Kovács albuma tehát nemcsak „színésztörténetet", hanem színháztörténetet is kínál. Kovács nemcsak saját művészetét örökíti meg, hanem az erdélyi színjátszás háború utáni hat évéről is tudósít, s ezeken kívül a korszak kultúrpolitikájával is megismerteti a kutatót. Gyűjteménye is bizonyítja, hogy a román-magyar kapcsolatok ápolásában mennyire fontos szerepet játszott az erdélyi magyar nyelvű színjátszás. A Székely Színház több ízben turnézott Bukarestben, s több román drámaíró darabját is bemutatta a marosvásárhelyi színház. A budapesti Nemzeti Színház 1948-ban szintén műsorára tűzte a román drámaíró, Ion Luca Caragiale Az elveszett levél című darabját Kovács György vendégszereplésével. Ugyanebben az évben a Nemzeti társulata nagy sikerrel lépett fel a román fővárosban. A román lapok mindkét eseményt a román-magyar barátság fontos állomásaként ünnepelték, s kiemelték Kovács György nevét, mint e jó viszony ápolásának egyik élharcosát. 1950-ben Kovács György a kolozsvári Román Nemzeti Színházban is sikerrel lépett fel Gorkij Kispolgárok című darabjában. Emellett a romániai magyar színjátszásnak - akárcsak a magyarországinak - ebben az időben nemcsak önmagát, hanem közönségét is újjá kellett szerveznie. A Romániai Magyar Szó lelkesen számolt be a Székely Színház azon kezdeményezéséről, hogy nem a munkásokat viszik a színházba, hanem ők mennek el a gyárakba, s a darabról és a jellemekről beszélgetve szerettetik meg az új közönséggel a színházat. Kovács tehát korántsem csupán önmagát örökíti meg az albumokban, hanem a forradalmi változások is helyet kapnak bennük. Kovács György - több színész kollégával egyetemben - kétszeresen is kisebbségben volt Romániában; mint az albumokból kiderül, művészi tevékenységét igye61