P. Müller Péter – Tompa Andrea: Színház és emlékezet (Színháztudományi szemle 34. OSZM, Budapest, 2002)
Tárgyi és szellemi emlékezet - Sipőcz Mariann: A színészalbumok mint színháztörténeti források
A színészalbumok A színész albuma Kovács Györgyről szűkszavúan emlékezik meg a Magyar Színházművészeti Lexikon. 7 Annyit árul el róla, hogy 1933-ban kezdte színészi pályáját a kolozsvári Magyar Színházban, s 1934-ben már Lucifert játszotta Az ember tragédiájában. 1934-40 között a budapesti színházakban is fellépett. A marosvásárhelyi Székely Színház alapítói közé tartozik. 1965-ben a kolozsvári Állami Magyar Színházhoz szerződött. Részt vett a színészképzésben és drámaírással is próbálkozott. Életének utolsó szakaszában pedig filmszerepeket és rendezést vállalt. Művészetéről a következőt olvashatjuk: „Az erdélyi magyar nyelvű színjátszás egyik legnagyobb, legsokoldalúbb tehetsége volt. Klasszikus és modern darabokban hősi, karakter és vígjátéki szerepeket játszott. Szép szövegmondása, egyénien tagolt beszéde, ironikus modora sajátos színezetet kölcsönzött alakításainak és rendezéseinek." Könyvek, monográfiák nem jelentek meg Kovácsról, egy lexikonnak pedig nem feladata egy színész emberi és művészi mivoltának részletes ismertetése. Albumai azonban értékes adalékkal szolgálnak megismeréséhez. A színházi intézet gyűjteménye kevés annyira gazdag és értékes albumot őriz, mint amilyenek Kovács György albumai. Az öt könyv a művész pályafutásának hat esztendejét, az 1946-51 közti időszakot dolgozza fel. A gyűjtemény kritikákat, cikkeket, műsorfüzeteket, színlapokat, fényképeket, leveleket, szerződéseket is őriz, s mindez tematikusan, pontos kronológiát követve került az albumokba. Tudatos, precíz rendszerező munkát végzett a készítő, aki minden kétséget kizáróan maga Kovács-György volt, hiszen a levelek, szerződések az ő tulajdonát képezték; az nem valószínű, hogy egy hozzátartozója gyűjtötte volna ezeket, mert a pontos szerkesztés, az emlékek ilyen tudatos rendszerezése rendkívüli személyes kötődésre vallanak. Az albumok szerkezetileg azonos felépítésűek. Egy-egy évad előadásainak kritikái, s egyéb dokumentumai után az adott év levelezése, illetve a különböző színházon kívüli fellépésekről szóló tudósítások következnek. A levelek, szerződések is befűzve találhatók az albumokban, vagyis itt sem naplószerű készítésről beszélhetünk, mivel utólagosan készültek ezek a könyvek, de láthatóan Kovács igyekezett minden létező dokumentumot gyűjteni, így naplószerű pontossággal kívánta rögzíteni az eseményeket. Elsőre talán különösnek tűnik, hogy miért csak hat évet, s miért éppen ezt a hatot tartotta érdemesnek arra, hogy gyűjteményben örökítse meg. (Valószínűleg nemcsak az intézetben nem őrzik, de nem is született a többi színpadon töltött esztendőből ennyire gazdag album, hiszen a bő negyven év ilyen formában történő feldolgozása emberfeletti feladat lett volna.) Az 1946-os évvel foglalkozik első albuma. Fontos év ez mind Kovács, mind a háború utáni erdélyi színjátszás életében. A zsidó származású színész 1941-ben emigrációba kényszerült, majd öt évvel ezután ismét színpadra lépett Marosvásárhelyen Zilahy Lajos Hazajáró lélek című darabjában, mellyel egykor búcsúzott a színpadtól, s mely cím így sajátos aktualitást nyert a Svájcból hazatérő Kovács György számára. Új szakasza kezdődött életének, művészetének is. Öt hazájától és a színpadtól távol töltött évet kellett elfelejtenie, s mindent újrakezdeni. „A magány és a szenvedés teszi igazán művésszé az egyént" nyilatkozza hazatérése után egy interjúban. A háború után pedig a színjátszásban is újult erővel indulhatott meg a munka. Kétszeresen fontos tehát Kovácsnak ez az év, s így már érthető, miért akart emléket állítani az ezt követő időszaknak. Nem 60
