P. Müller Péter – Tompa Andrea: Színház és emlékezet (Színháztudományi szemle 34. OSZM, Budapest, 2002)

Tárgyi és szellemi emlékezet - Molnár Klára: A színházművészet dokumentálásának új lehetőségei

A színházművészet dokumentálása A számos résztvevő között volt a müncheni Deutsches Theatermuseum küldött­sége, akik bemutatták a TANDEM-rendszert, a produkció-alapú információs adat­bázist. Akkor a programban már több európai tagország (Olaszország, NSZK, Auszt­ria, Anglia, Dánia) vett részt. Dr. Heinrich Huesmann, a múzeum igazgatója fel­szólalásában hangsúlyozta, hogy minél több taggal szándékoznak bővíteni rendsze­rüket. Beszámolt eredményeikről, s arról, hogy a TANDEM-rendszer alkalmazásával létrejött első kiadvány bebizonyította, hogy közvetlenül az adatbázisból milyen magas színvonalú összeállítások nyerhetők. A Magyar Színházi Intézet felvette a kapcsolatot a müncheni Deutsches Theatermuseum igazgatójával. A TANDEM-rendszer részletes megismerésének, dokumentációjának, rendszerleíró és szabályait tartalmazó anyagainak ismeretében felvetődött egyik részrendszerének, a TEDI rendezési adatbázisnak bevezetése, amely a színházi előadással kapcsolatos adatokat tartalmazza. Ennek magyarorszá­gi alkalmazása megfelelőnek bizonyult, hiszen az intézetben folyó adatfeldolgozás módszere sok mindenben megegyezett a német mintával. Egy hosszabb munka­folyamat eredményeként 1987 szeptemberében az intézet csatlakozott a müncheni információs rendszerhez. A német múzeum vállalta, hogy megadja a folyamatos működéshez szükséges módszertani tapasztalatokat, a részrendszerek leírását, for­manyomtatványait, megküldi azokat a kiadványait, amelyek rendszerük felhasz­nálásával készültek. Az adatbank vállalta, hogy évadonként megküldi Münchennek a magyar hivatásos színjátszás produkciójának a TANDEM követelményei szerint fel­dolgozott adatait. A közös munka során szerzett tapasztalatokat az intézet 1989-ben megalakult önálló számítógépes adatbázisának kialakításakor figyelembe vettük. Az adatbank a színháztörténeti források közül a színlap, plakát, műsorfüzet, szórólap, színházak internetes honlapjai adatai alapján, valamint a sajtóban megjelent kritika, előzetes, interjú stb. kiegészítő információi segítségével dolgozza fel a színházak bemutatóit. Az egylapos színlap az előadás lényeges adatait tartalmazza: közli a bemutató he­lyét, idejét, a szerző(k), fordító nevét, az előadás létrehozóit, a rendező, díszlet-, jelmeztervező, koreográfus, karmester nevét, a színészek és szerepek listáját. A bemutató tényleges megtörténte után a róla megjelenő adatok lényeges forrásai a színháztörténet-írásnak. A plakát kevesebb információval, de grafikus megoldásával figyelemfelkeltő, sok esetben művészi megfogalmazásával kiállítások anyagának elemeként is jól alkalmazható. A műsorfüzet többlapos kisnyomtatvány, a színlap adatain kívül információkat közöl a darab keletkezéséről, eddigi előadásairól, cse­lekményéről, általában illusztrált. Bár elsődleges forrásnak a színházak által kiadott nyomtatványokat tekintjük, a sajtóban közölt írások főleg az előadásokban később bekövetkezett változásokról (szerepátvétel, beugrás, előadásszám, darabtemetés) tudósítanak. Újabban az internet széleskörű elterjedésével a különféle adatbázisok és a színházak honlapjai is hasznos információkkal szolgálnak. A bemutatótár adatlapjának megtervezésekor felhasználtuk a müncheni együtt­működés tapasztalatait, az intézetben történt régebbi feldolgozó munka eredmé­nyeit, a szakmának történő szolgáltatás követelményeit. A kategóriák kialakításakor figyelembe kellett venni a számítógépes megvalósítás lehetőségeit. A technika fejlő­désével az első program nem tudott lépést tartani, különösen az adatok különböző szempontok alapján történő rendezése és visszakeresése vált nehézkessé. 1998-tól kezdtük el a sokkal fejlettebb, sokrétűbb ARIADNE adatbázis-kezelő program hasz­32

Next

/
Oldalképek
Tartalom