P. Müller Péter – Tompa Andrea: Színház és emlékezet (Színháztudományi szemle 34. OSZM, Budapest, 2002)
Tárgyi és szellemi emlékezet - Molnár Klára: A színházművészet dokumentálásának új lehetőségei
A színházművészet dokumentálása sos emlékeit dolgozzák fel. A szakkönyvtár a magyar és idegen nyelvű szakirodalmat, szakfolyóiratokat, a színházak által bemutatott színművek szövegkönyveit gyűjti. A dokumentációban a színházi témájú újság- és folyóiratcikkek, tanulmányok találhatók. Az adattárban, később adatbankban a színházi eseményeket, művészek személyi adatait, szakmai életútjukat dokumentálják. Az intézet gyűjtő-, kutatómunkájának eredményét kiadványaiban teszi közzé. A kezdeti időszaktól kezdve sorozataiban, a Színháztörténeti Könyvtárban főleg hasonmás és forráskiadványokat, a Színháztörténeti Füzetekben szerepkatalógusokat, műsorösszeállításokat jelentetett meg; ilyenek például Kerényi Ferenc tanulmányával kiadott Egressy Gábor válogatott cikkei (1838-1848), Cenner Mihály Prielle Kornélia szerepei, Staud Géza Hevesi Sándor rendezései-, M. Császár Edit A Budai Népszínház műsora. Az 1959/1960-as évadtól jelenik meg évadonként A magyarországi színházak műsora. 1980/81-től Évkönyv című kiadványa bővített formában dolgozza fel a jelentősebb színházi eseményeket, közli az adott évadra a színházak társulati névsorát, bemutatóinak főbb adatait, a repertoáron tartott darabok jegyzékét. Külön fejezet tartalmazza a külföldi együttesek vendégjátékait, a magyar társulatok külföldi vendégjátékát, a kitüntetettek névsorát. Ezt követi a határon túli magyar játéknyelvű színházak társulata és műsora. A kötet zárófejezete egy színházi tárgyú bibliográfia. A kiadvány a jelenlegi számítógépes adatbázis, a bemutatótár adatainak felhasználásával készül. A hazai színházi élet dokumentálásának egyik fő bázisa a régi adattárban található úgynevezett produkciós adatlapok, melyek a budapesti színházak bemutatóiról az 1960/6l-es, a vidéki színházak esetében az 1964/65-ös évadtól készültek. Tartalmazzák az előadás helyét, bemutatójának idejét, létrehozóit, a teljes szereposztást és az előadásról megjelent kritikák helyét, idejét, szerzőjét. Szerzői és alkotói (színész, rendező, karmester, díszlet-, jelmeztervező) mutatókartonok segítik a visszakeresést, melyek az előadás legfontosabb paramétereit tartalmazzák: szerző, cím, színház, bemutató dátum, színész esetében szerepnév. Az információs munka hatékonyságának fokozására az adattáron alapuló szakmai információs rendszer átalakítására, továbbfejlesztésére 1985-ben került sor. Ehhez nyújtott segítséget a Tudományszervezési és Informatikai Intézet munkacsoportjának helyzetfelmérő és korszerűsítési javaslatot tartalmazó tanulmánya. A központi adatbank létrehozásával az 1985/86-os évadtól kezdődött meg az új feldolgozó munka. Az adatgyűjtés formanyomtatványokon történt, egyrészt előre meghatározott kérdésekre adandó válaszok, másrészt dokumentumokra való hivatkozások formájában. Az adatlapokat mutatókartonok egészítették ki, amelyek segítségével a produkcióval kapcsolatos információ több szempontú visszakeresésére nyílt lehetőség. Az adatforrások típusai a korábbi rendszerhez viszonyítva nem változtak, elsősorban színlapok, műsorfüzetek, kiegészítőül folyóiratok, napilapok cikkei kerültek felhasználásra. Már ekkor felmerült a számítógépes feldolgozás lehetősége. A változás szükségességét bizonyította több ilyen szakirányú külföldi kezdeményezés is. A City University Barbican-beli Gresham Colege-ben, 1985 szeptemberében megtartott konferenciára a világ számos országából gyűltek egybe a színházi informatika vezető szakemberei, hogy megismertessék, megosszák egymással a számítógép alkalmazásában szerzett tapasztalataikat és keressék az együttműködés lehetőségét. Erről tudósít Ian Herbert Számítógépes adatházisok a színház szolgálatában című írásában (1986). 31