P. Müller Péter – Tompa Andrea: Színház és emlékezet (Színháztudományi szemle 34. OSZM, Budapest, 2002)

Tárgyi és szellemi emlékezet - Molnár Klára: A színházművészet dokumentálásának új lehetőségei

A színházművészet dokumentálása vonta kutatásaiba. Az elsők között volt Szinnyei József, Rakodczay Pál, utóbbi monográfiájában Egressy Gáborról írt (Rakodczay Pál: Egressy Gábor és kora, I-II., Bp., 1911), Ferenczi Zoltán, aki munkájában Kolozsvár színházi életét dolgozta fel (Ferenczi Zoltán: A kolozsvári színészet és színház története, Kolosvár, Ajtai K., 1897). Számos város színháztörténetét írták meg a huszadik század első felében, úgy mint Kassa, Nagyvárad, Pozsony, Kecskemét, Miskolc, Győr, Debrecen. Az alapkutatások eredményeinek felhasználásával láttak napvilágot rendezők, színészegyéniségek szerepkatalógusai is. Staud Géza (A magyar színháztörténet forrásai Í-IIL, Bp., 1962-63) műve hasznos és elengedhetetlen útmutató a későbbi feldolgozó munka számára. A szerző három nagy kérdéscsoportra keresi a választ: „1. Mi a tárgyalt forráscsoport jellege, sajátossága és milyen adatokat szolgáltat? 2. A csoportba tartozó forrásanyag milyen mértékben hiteles és megbízható? 3. Melyek a felsorolt források legfontosabb lelőhelyei?" A színháztörténeti emlékeket szervezetten az Országos Színészegyesület kezdte meg gyűjteni, melyekből a magyar színészet százéves évfordulóján, 1890-ben Országos Színészeti Kiállítás néven rendezett kiállítást. A városligeti Műcsarnokban létrehozott kiállításon emléktárgyak, könyvek, színlapok, fényképek, jelmezképek voltak láthatók. Erődi Jenő a Színházi Életben 1919-ben megjelent cikkében egy Színészeti Múzeum felállítását javasolta: „miután a Színészegyesület feloszlott és az ott rendezetlenül felhalmozott relikviák ezután ki tudja, hova kerülnek, ki tudja hova jutnak, hol fognak elkallódni, gazdátlanul megsemmisülni... Erélyes kéz, hozzáértő elme vegye gondozásba a magyar színházművészet értékeit, a régi korból fennmaradt tárgyakat. Mentsük meg őket a pusztulástól, a megsemmisüléstől! A Színészegyesület tanácstermében számos olajfestmény van elhelyezve, van ott sok eredeti rajz, fénykép, garmadával találtam színészportrét, egy csomó színlapot, szakkönyveket, sugópéldányokat, színpadi ékszereket, arany és ezüst serlegeket stb. stb. E relikviákat mind a létesítendő Színészeti Múzeum részére leltározva, rendezve kell átadni." (Erődi, 1919: 24) Ez akkor nem valósulhatott meg, az összegyűjtött tárgyi és írásos emlékek különböző gyűjteményekbe kerültek. Színháztörténeti emlékeket gyűjtöttek a Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárában, a gazdag állományt 1949-től az Országos Széchényi Könyvtár Színháztörténeti Tárában gondozzák. A jelentős történeti anyag között találhatók Fáncsy Lajos, Rakodczay Pál munkássága során összegyűjtött színlapok, zsebkönyvek, kéziratos anyagok, valamint Szigligeti Ede kéziratos színdarabgyűjteménye, színházi könyvtárak, irattárak (Nemzeti Színház, Vígszínház, Népszínház) és színházi ügynökségek, nyugdíjintézetek gyűjteményei. Másik jelentős gyűjtő-kutatóhely az 1952-ben létesített Országos Színháztörténeti Múzeum, amelynek 1953-tól a Bajor Gizi Színészmúzeum is kezelésébe került. 1957-59-ig Színház- és Filmtudományi Intézetként működött, majd a két tudományág külön vált. A struktúraváltás után tíz éven keresztül Színháztudományi Intézet, 1969-től Magyar Színházi Intézet, 1991 óta Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet néven működik. Megalakulása óta folyamatos a dokumentumok, tárgyi emlékek gyűjtése, szakszerű feldolgozása. Színháztörténeti gyűjteményei (hangtár, videotár, emléktár, fotótár, képzőművészeti gyűjtemény, kézirattár, aprónyomtatványtár, műsorfüzet- és színlaptár, szcenikai gyűjtemény, topográfiai gyűjtemény, bábgyűjtemény és táncarchívum) a magyar színházi élet audiovizuális, tárgyi és írá30