P. Müller Péter – Tompa Andrea: Színház és emlékezet (Színháztudományi szemle 34. OSZM, Budapest, 2002)

Struktúrák és életutak emlékezete - Szabó István: Színészéletutak

Színészéle tutak lat megszűnése után négy évadon át - haláláig - a Vígszínház tagja lesz. A 80-as évek közepétől egyre lazul az a kötelék, amely a társulatokat összefogja. A budapesti Játékszín például kimondottan azért szerveződik, hogy különböző társulatoknál lévő vagy éppen szerződés nélküli színészek számára teremtsen együttjátszási lehetőséget. A kísérlet félsikerre vezetett: a repertoárjátszás lassan társulattá szervezte az alkalmilag ott játszókat. Az egyre gyakoribbá váló szerepre szerződés gyakorlatának elterjedése megkérdőjelezi a társulati zártságot. Egyre többen lesznek azok a kvázi-társulati tagok, akik oda is tartoznak egy színházhoz, meg nem is, hiszen más színházhoz, színházakhoz is hasonló szerepszerződés kötheti őket. A 90-es években immár évfolyamunk tagjairól sem mindig lehet egyértelműen megállapítani, hogy társulati tagok-e vagy sem. Egy dolog azonban nagyon világosan látszik: a leírt mozgás részeseiként a színészek többsége sokkal több színházban játszott, mint ahány társulatnak a tagja volt. Ez az állítás néhány, életének nagyobb részét vidéki társulatoknál töltő színészre értelemszerűen nem igaz. Számukra a vidéki társulat egyfajta bezártságot jelent, hiszen a sok bemutató mellett már nem juthat idejük más város színházában történő fellépésre. Ha lenne is ilyen megkeresés, akkor sem tudnák egyeztetni anyaszínházi elfoglaltságukhoz. Az utóbbi években tapasztalható gyakorlat megítélése nem egyértelmű. A vidéki színházak is egyre több fővárosi vendéget hívnak meg szerepre, gyakran nem művészi szándéktól vezérelve, hanem elsősorban marketing céllal, azért, hogy fenntartsák a közönség színház iránti érdeklődését. A 90-es évek elejéig a társulati hovatartozás viszonylag egyértelmű volt. Ekkor még vitathatatlanul aktív volt évfolyamunk kétharmada. Addigi 25 éves pályája során a 19 színész fele 5 vagy több társulat tagja volt. Heten voltak olyanok, akik ennyi idő alatt csak egy vagy két társulathoz kötötték az életüket. Látható tehát, hogy egy generáción belül is minden variáció fellelhető. Minden színész életében van azonban olyan társulat, amelyhez hosszabb ideig tartozott. A színész neve ilyenkor összeforr a társulattal, a színházzal vagy annak egy bizonyos korszakával. Ezért szokták a színészeket egy-egy színház tagjaként azonosítani, sokszor még akkor is, amikor már máshova szerződtek. Összeállításunk a leghosszabb társulati tagság időtartamát mutatja be. A legtöbb esetben a szerződés folytonos, Csíkos Sándornál és Kertész Péternél jeleztük, hogy többször voltak szerződésben az adott színháznál. Társulati tagságok: 35 év Dániel Vali Nemzeti Szersén Gyula Nemzeti 30 év Juhász Jácint Madách 28 év Szabó Éva József A. 25 év Drahota Andrea Thália Kozák András Thália 20 év Csikós Sándor Debrecen 19 év Almási Éva Madách 16 év Bálint András Radnóti Fodor Zsóka Szeged 15 év Balázs Péter Vígszínház Kertész Péter Nemzeti háromszor kétszer 107