P. Müller Péter – Tompa Andrea: Színház és emlékezet (Színháztudományi szemle 34. OSZM, Budapest, 2002)

Struktúrák és életutak emlékezete - Szabó István: Színészéletutak

Színészéle tutak 14 év 12 év Moór Marianna Bősze György Harkányi János Csomós Mari Szilágyi Tibor Balogh Zsuzsa Meszléry Judit Nemzeti Veszprém Békéscsaba Katona Vígszínház Gyermekszínház Mafilm 11 év 10 év 8 év A pályaelhagyók 1965-ben 31 fiatal tehetséges és reményekkel teli színész lépett a világot jelentő deszkákra. Ma már sokkal kevesebben vannak. Többször utaltunk azokra, akik már nem láthatóak színházban, filmen, pódiumon, akiket a rádió és a tévé műsoraiban is csak régi felvételek idézhetnek meg. Először illő tisztelettel kell megemlékeznünk azokról, akik már nincsenek közöttünk, akik viszonylag fiatalon meghaltak. Orbán Tibor volt az első a sorban, ő 43 évesen hunyt el, aztán Horváth László 45 évesen és Juhász Jácint, aki 56 évesen távozott. Ők életük végéig gyakorolták hivatásukat, színpadon, filmen, rádióban, szinkronban. Sokan önként távoznak a világot jelentő deszkákról, ki nehéz szívvel, ki megkönnyebbülve. Van, aki úgy érzi, hogy kiűzték a paradicsomból, van, aki abban a hitben, hogy az életét menti. Természetes, hogy a színész is folyamatosan mérlegel, gondolkodik azon, hogy hol tart, mit ért el, milyen perspektívái vannak, milyen megvalósítható célokat tűzhet ki, milyen álmai, vágyai tudnak teljesülni. Mindig vannak olyanok, akik egyszer csak valamilyen oknál fogva feladják, abbahagyják, váltanak. Évfolyamunk a 60-as évek közepén végzett. Az évtizedben, 1961-től 1970-ig összesen 162 színész kapott a főiskolán diplomát. Közülük később húszan szakítottak a színházzal, és ez alatt a tíz év alatt csak egyetlen olyan kis létszámú évfolyam volt, ahonnan az évenként „szokásos" egy-két fő nem távozott. Huszonévesen még viszonylag könnyű más szakmára átnyergelni, nők esetében egy házasságon keresztül, egy család révén új vizekre hajózni, olykor pedig radikálisan szakítva mindennel külföldre távozni és ott új életet kezdeni. Amíg 10 év alatt a végzettek körülbelül 12%-a hagyta el a pályát (sőt, évfolyamunkat nem számítva csak 8%), addig az 1965-ben végzett 31 főből csak 23-an maradtak a pályán, tehát ebben az esetben feltűnően nagy a fogyás. A motivációkat most egyénenként nem kutattuk, az egy másik vizsgálat tárgya lehetne. Regisztráljuk viszont a tényeket: Gönczöl András Kecskemétre szerződött, de szerepet ott már nem kapott; elhagyta az országot. Tóth Sándor egy évadot töltött Kecskeméten, hat szerep eljátszása után más foglalkozást választott. Farkas Gabriella két pécsi évad és tíz szerep után újra zenész lett, külföldön él. Pálfi Gabriella négy győri évad után, Osztovits Cecília négy veszprémi évad után hagyta abba, mindketten külföldön élnek. Kardos Gábor 1972-ig volt a pályán, négy békéscsabai, egy miskolci és két kaposvári évad után feladta. Parragi Mária Egert, Békéscsabát, Győrt, Kecskemétet próbálta 1973-ig, aztán már csak egy-két filmes megjelenéséről tudunk. Ernyei Béla nem igazán pályaelhagyó, nyolc évadot töltött magyarországi színházaknál, elsősorban a Vígszínháznál, aztán nyugaton futott be filmszínészi kar108