Takáts József: Vörösmarty és a romantika (Színháztudományi szemle 33. MH-OSZM, Pécs-Budapest, 2000)

DÁVIDHÁZI PÉTER: A nemzet mint res ficta et picta keletkezéséhez

már a 8. sorban a „vezérlő / Párduczos Árpádot" készül megidézni, majd a 22. sorban „Álmosnak büszke fiáról, / Párduczos Árpádról" támad látomása. A híres szókapcsolat nem Virág Benedeknél bukkan föl először a magyar költészetben, de valószínűleg joggal állapították meg róla, hogy a kora XIX. század költőinél, így Vörösmartynál is Virág A' táborból megtért hazafiakhoz című versének (1797) megszólításából származik: „Párduczos Árpádnak lelkes maradéka, magyar nép!"

4 Másrészt azonban Árpád párducbőrben jelenik meg Horvát István Árpád Pannónia hegyén című elbeszélésében is, melyet Vörösmarty az 1822. évi Aurórában olvasott, sőt maga a „párducos" szó e novellának már nyitóbekezdésében felbukkan. „A

1 sok ostromot büszkén kiállott Aqvincum, [...] Magyar Zászlókat lobogtatott erős kőfalain; a

1 mostani Pestváros homok halmain támadott Magyar Rév, 's az ellenében fekvő Kelemföld, ezernyi munkás szolgákat látott több napokig hadi teher szállítással foglalatoskodni. Nem kételkedének már e

1 föld bujdosó és búslakodó lakosi, hogy a párdutzos és buzogányos Vitézek Attila országát helyre állítani, és boldog tartományát örökös vagyomokká tenni jöttenek."

5 Nem véletlen, hogy a történész novellájában itt a párducbőrös öltözet segít látványszerűen elkülöníteni a harcosokat a jeltelen szolganéptől: pár év múlva (1825) közölt őstörténeti vázlatában (Rajzolatok a' magyar nemzet legrégiebb történeteiből) a harcos nemzet és a szolgákkal végeztetett földművelés-állattenyésztés kettősségét magyarázva Horvát egyszer csak olvasójához fordulva lelkére köti e bevallottan Virágtól tanult különbségtételt: „Te ezután, mint az én nagy tiszteletre méltó Barátom, Tiszt. Tudós VIRÁG BENEDEK, régen intett bennünket, A* PÁRDUTZOS FÉRFIAKAT KÜLÖNBÖZTESD MEG a' Magyar Nép Szolgáitól, és A' GUBÁS EMBEREKTŐL."

6 Eszerint a párducbőr viselet toposszá, a „párducos" jelző epithetonná válásának történeti magyarázata a XIX. század elejének magyar irodalmában nem Bakkhosszal vagy Bacchusszal, a föld termékenységének és az eksztatikus mámornak görög-római istenével függött össze, mint az angol romantikában (például Keats Ode to a Nightingale című versében: „Not charioted by Bacchus and his pards / But on the viewless wings of Poesy", Tóth Árpád fordításában: „Már nem Bacchus s a párducos fogat, / de a Költészet szent szárnya emel"), nem a Dionysos kíséretében bortól megszelídítve járó párducokkal és más ragadozókkal,

7 hanem éppen a 4 Horváth Károly és Martinkó András jegyzete. Lásd: Vörösmarty Mihály: Nagyobb epikai művek I. S. a. r.: Horváth Károly és Martinkó András. Vörösmarty Mihály összes művei. Szerk.: Horváth Károly és Tóth Dezső. 4. köt. Budapest, Akadémiai, 1963. (A továbbiakban: Vörösmarty 1963.) 387. 5 Horvát István: Árpád Pannónia Hegyén. Aurora. Hazai almanach. Kiad.: Kisfaludy Károly. Pest, Trattner lános Tamásnál, 1822. 321-322. 6 Horvát István: Rajzolatok a' magyar nemzet legrégiebb történeteiből. Pest, Petrózai Trattner Mátyás, 1825. (A továbbiakban: Horvát 1825.) 80-81. 7 Kerényi Károly: Görög mitológia. I. Történetek az istenekről és az emberiségről. II. Hérósztörténetek. Ford.: Kerényi Grácia. Közreműködött: Szilágyi lános György. Budapest, Gondolat, 1977. 175. 96