Takáts József: Vörösmarty és a romantika (Színháztudományi szemle 33. MH-OSZM, Pécs-Budapest, 2000)

SZEGEDY-MASZÁK MIHÁLY: Vörösmarty és a romantikus töredék

Adorján Boldizsárnak (1820-67) e szavai az Emlény 1840. évfolyamában, az Egy töredék alá című vers harmadik s egyben utolsó szakasza, jellemző példa annak szemléltetésére, hogy a romantikus lírikus gyakran a teljesség idealista eszményével szemben a lélek töredezettségét, szakadozottságát, széttépettségét próbálja érzékeltetni, mely olykor - így a „Doppelgänger"-t szerepeltető művekben - a személyiség meghasadtságát, sőt egyenesen hibbantságot, eszelősséget jelenthet, mint Shelley Julian and Maddalo (1824) című költeményében, ahol a „fragments of most touching melody" az őrület metonímiája. A mondatszerkesztés töredezettségét is lélektani érvekkel próbálták indokolni - nemcsak a lírikusok, de Jean-Jacques Rousseau nyomán a szereplők belső életével foglalkozó elbeszélő prózaírók is. Szélsőséges alakját az avantgarde által fölértékelt szerzőknél lehet megtalálni, így a szürrealisták által olyannyira kedvelt Aloysius Bertrand-nál és Nervalnál, vagy a különösen Pound óta méltányolt Beddoes-nál. Ez utóbbi költőnek egyik verse így hangzik: LIFE IS A GLASS WINDOW Let him lean Against his life, that glassy interval 'Twixt us and nothing, and upon the ground Of his slippery breath, draw hueless dreams, And gaze on frost-work hopes. Uncourteous Death Knuckles the pane, and Hevenyészett fordításban: AZ ÉLET ÜVEGABLAK Hadd támaszkodjék Saját életére, arra az üveges hézagra, Mely a semmitől választ el bennünket, és csúszós Lélegzetének alapjára húzzon színtelen álmokat, És tekintsen a fagy-munkálta reményekre. Az udvariatlan Halál Megkocogtatja az ablakot, és Ennyire újszerű írásmódra - mely mintegy ellenképe Felicia Dorothea Hemans „és"-sel kezdődő, 1825-ben megjelent The Lost Pleiad, illetve három évvel később kiadott The Dreaming Child című költeményének - a magyar költészetben még Vörösmartynál sem akad példa, de az ő művei lényegesen közelebb állnak a mondattan átalakításának ilyen módjához, mint a német dalköltészetnek Rückert vagy Heine, sőt akár Eichendorff képviselte változata. Az emberek, az Előszó s A vén cigány fölépítését nem kevésbé föltűnő módon az egymást követő mellérendelések határozzák meg, mint Bertrand költeményeinek szerkezetét. A reformkor szemléletét jellemzi, hogy általánosan elfogadottá vált töredékeknek nyilvánosságra hozatala. Kisfaludy 35