Takáts József: Vörösmarty és a romantika (Színháztudományi szemle 33. MH-OSZM, Pécs-Budapest, 2000)
IMRE LÁSZLÓ: Az irodalomalapítás műfaji hierarchiája és Vörösmarty pályakezdése
ma. 1 6 A Zalán futása vagy a Cserhalom esetében azonban nem erről van szó, hanem valójában egy byroni-lermontovi, mélabús, romantikus szerelmi történet van mintegy „belefűzve" az antik eposz vázába, ami által új alműfaj, s persze új műfaji rendszer áll elő. Ezt úgy is megfogalmazhatjuk, hogy Vörösmarty életművének műfaji rendjében nem önállóan szerepel a szentimentális epika, hanem az eposz elemeként. Azaz tulajdonképpen meg van fosztva szentimentális epika jellegétől, ahogy klasszikus eposzról sem beszélhetünk nála, minthogy Árboc vagy a Délszaki Tündér története abban így elképzelhetetlen volna. Az a kérdés pedig alighanem megválaszolhatatlan, hogy Árboc és a Délszaki Tündér alakja, sorsa hozza magával Vörösmarty páratlan gazdagságú nyelvi fantáziájának képeit, vagy ez a (leegyszerűsítő módon romantikusnak nevezhető) képzeletvilág volt a meghatározó, s mint ilyen, nem volt féken tartható az antik eposz keretei között, s igényelt magának olyan, új érzékenységű históriákat, melyeknek elbeszélése, illetve a hősök beszéltetése során megnyilatkozhatott. Előáll tehát az 1820-as években az a műfaji hierarchia, amely nem művek és antiművek, nem romantikus alkotások és paródiáik dichotómiája révén tesz szert sajátos dinamikára, hanem korábban nem párosított beszédmódok (antikos klasszicizálás és romantika) jellegadóvá emelése folytán. Részigazságot állít tehát az, aki továbbra is az eposzt látja a műfaji hierarchia élén. Hiszen ez az eposz olyan „sosem volt" eposz, amely csekély hasonlóságot mutat még a négy évtizeddel későbbi, utolsó magyar eposszal, a Buda halálával is. A műfaji rendszer nemzeti originalitása tehát ezúttal is importált elemek speciális egymás mellé rendelése, hazai hagyományrétegekkel és feladatorientációval történő társítása révén valósul meg. (Horváth Károly mutatott rá arra, hogy már a kamasz Vörösmarty antik mintákat követő versei nemzeti feladatok megsejtései. 1 7) Vörösmarty tehát nem elsősorban azért tekinthető irodalomalapítónak, mert mindhárom műnemben az egyetemes magyar irodalom csúcsműveit produkálta (Csongor és Tünde, Szép Ilonka, Előszó) viszonylag szerves egység gyanánt (s ha kortársaival, Byronnal, Puskinnal vetjük egybe, egyáltalán nem zavaró a prózai nagyepika hiánya nála sem), hanem mert eredeti módon megújított, lényegében korábban nem létezett műfajokkal alapította újra irodalmunkat. Kétségtelen, hogy nem volt olyan tudatos irodalomtervező, mint Kazinczy vagy Gyulai, Babits vagy Németh László, azonban olyan ízlésváltozás pillanatában lépett fel, amikor a műfajok ösztönös újraértékelésével, s ennek jegyében definiálható alapművek révén spontán módon teremthetett új kánont. 16 Ralph Cohen: On the Interrelations of Eighteenth-Century Literary Forms. In: New Approaches to Eighteenth-Century Literature. Ed.: Philip Harth. New York - London, 1974. Idézi: Fowler, i. m. 218. 17 Horváth Károly, i.m. 58. 27
