Takáts József: Vörösmarty és a romantika (Színháztudományi szemle 33. MH-OSZM, Pécs-Budapest, 2000)
IMRE LÁSZLÓ: Az irodalomalapítás műfaji hierarchiája és Vörösmarty pályakezdése
Amikor tehát Kemény Zsigmond azt mondja Vörösmarty-emlékbeszédében, hogy „nagy mozgalmat hozott", nemcsak a reformkor vagy a romantikus irányzat megindulására gondolhat, hanem arra, hogy a felvilágosodás szekularizációja, a nyelvújítás lehiggadása, a romantikus múltkultusz gyökeresen új műfaji összetételhez vezet. Speciálisan magyar hierarchia ez, hiszen a 20-as években még mindig hiányzik a regény meghatározó szerepe. Másfelől, persze, analógiákat is mutat fel, melyek közül ezúttal csak hármat említünk meg. A verses epikai műfajok éppúgy meghatározóak, mint az oroszoknál. Aztán: néhány évvel a Zalán futása után, 1833-ban születik meg Jan Holly Svatopluk című eposza, amely a nagymorva birodalomról szól, s melyben Svatopluk éppúgy legyőzi a német bajnokot, Britwaldot, mint a mi Toldink a csehet vagy az olaszt. 1 8 Végül: Shakespeare királydrámái nálunk éppúgy hazafias történelmi drámák írására ösztönöznek, mint a németeknél. Ezen utóbbi tendencia jócskán megérinti Vörösmartyt is, 1 9 akinek drámafelfogása nagy mértékben hatott Gyulaira, s ez nem pusztán annyit jelent, hogy a nemzeti identitást elősegítő történelmi drámák preferenciáját a század végéig igyekszik megőrizni, hanem társul ehhez az eszményítés elve, a tragikus vétség követelménye, a feloldás nélküli konfliktusok gáncsolása stb. Wellek tehát, miután hosszan tépelődik, hogy mely deklarálásához (a korábbi német-angol, vagy a későbbi francia dátumhoz) kösse a romantika kezdetét, teljes joggal jut el annak kinyilvánításához, hogy az igazi fordulat a neoklasszicista krédó elvetésében van. Ez pedig nem más, mint amit mi a korábbitól eltérő műfaji hierarchia jegyében létrejövő új irodalmi korszak kezdetének, azaz új irodalomalapításnak mondunk. Igaz, Wellek Herdert és Diderot-t véli kulcsfigurának, ám legfontosabbnak az imitatio elvének elvetését, a történelmi nézőpontot, s az emocionális költészetkoncepciót tartja, 20 tehát éppenséggel azokat a módosulásokat, amelyek a Zalán futása, a Cserhalom újdonságát is meghatározták, s éppen a műfaji rendszer szempontjából, hiszen e művekben a klasszikus eposzt a romantikus cselekményinvenció és emocionálisan túltelített nyelv, valamint a markánsan nemzeti történelemfelfogás újítja meg. A Zalán futása és a Cserhalom, mint speciális, romantizált eposzváltozatok nyilvánvalóan nemcsak annyiban jelzik egy új irodalom alapításának a tényét, amennyiben a hierarchia csúcsán álló műfaj módosulása magát a rendszert is megváltoztatja, hanem annyiban is, hogy Vörösmarty a kötetlenebb, személyesebb formák irányába mozdítja el a műfajok sorát. Isme18 uo. 292. 19 Fenyő István: Vörösmarty dramaturgiai tanulmánya. Irodalomtörténeti Közlemények, 1985/2,170-171. 20 René Wellek: A History of Modern Criticism: 1750-1950. II. The Romantic Age. London, 1961. 28
