Takáts József: Vörösmarty és a romantika (Színháztudományi szemle 33. MH-OSZM, Pécs-Budapest, 2000)
IMRE LÁSZLÓ: Az irodalomalapítás műfaji hierarchiája és Vörösmarty pályakezdése
lum 2 szerepét viszont csak a Bolond Istók, A délibábok hőse, s általában a verses regény irodalmiasságában nyeri el. Kisfaludy Károly romantikájának ez az ambivalenciája a maga korában viszonylag kevés figyelmet gerjesztett, ezért az új korszak műfaji hierarchiája is viszonylag szegényebb vagy legalábbis egyoldalúbb lett. Ha Kölcsey 1821-es Dobozija, és Kisfaludy 1830-as Bánkódó férje mellé állítjuk Vörösmarty pályakezdő, de már érett művét, a Cserhalom címűt (1825), amelynek tárgya szintén nőrablás (mind Kölcsey, mind Kisfaludy témakezelésétől gyökeresen eltérő módon), akkor e tamatikai analógiában, s a három jellemző módon különböző feldolgozásban (mint cseppben a tengert) tükröződni láthatjuk akár az irodalomalapítás háromféle modelljét is. Kölcsey Dobozija a klasszicizmusból a romantikába való átmenet jegyében születik. A Bánkódó férj nem egyszerűen antiromantikus, hanem (vállalva ezzel a terminussal az anakronizmus sutaságát) antiirodalom, hiszen e művel (és sok más önironikus, önreflexív játékával) lebontja azt, amit maga is a legteljesebb művészi meggyőződéssel és ihlettel épített és épít. A Cserhalommal Vörösmarty meghaladja a reflektálatlan romantikát, s Árboc szerelmének mélabús története, valamint a hazafias tematika révén (egy kicsit a Zalán futását ismételve meg) új viszonylatot épít ki, a megelőző műfaji hierarchiából hiányzó változatot teremtve. Szajbély Mihály legutóbb, Vörösmarty Toldi-történeteiről szóló tanulmányának a bevezetésében érint hasonló törvényszerűséget. Greguss Ágost A szépészet alapvonalai című, 1849-ben megjelent művére hivatkozik, melynek fejtegetése szerint ha a „költő magához öleli nemzetét, a nemzethez öleli magát, s művében párosítja nemzete jellemét saját jellemével", akkor éri el a költészet az egyetemesség azon fokát, melynél magasabbra már nem is emelkedhetik. „Mindennek alapján már tökéletesen érthető, hogy miért értékeli többre Greguss az epikus költészeten belül az egyedi (szubjektív) költészet kialakulásának irányába mutató lantos történeti költészetet, és miért lesz abból a hőskölteményből, amely évszázadokon át a műfaji hierarchia csúcsán állott, a fejlődési sor elején helyet foglaló képződmény. A klasszicizmustól örökölt műfaji hierarchiával való radikális szakítás mögött ott áll a megelőző másfél-két évtized alapvetően átalakult irodalmi gyakorlata." 3 A nőrabló, vad kun Árbocot gyöngéd kiengeszteléssel eltemető Etelke törté2 Fowler leírása szerint a kánonok szisztematikus preferenciák révén válnak szelektívvé, így alkotván meg azt a hivatalos értékrendet, mellyel szemben alternatív curriculum, azaz ettől eltérő kánon gyanánt léteznek az „észre nem vett", a tananyaggá nem vált művek „sor"-ai. Ilyennek véljük mi a verses regényeket, s azt megelőzően sokmindent, például Kisfaludy Károly parodikus, önreflexív kísérleteit. Alastair Fowler: Kinds of Literature (An Introduction to the Theory of Genres and Modes). Oxford, 1997. 215. 3 Szajbély Mihály: Vörösmarty Mihály Toldi történetei. Irodalomtörténeti Közlemények, 1999/3-4, 358. 22
