Takáts József: Vörösmarty és a romantika (Színháztudományi szemle 33. MH-OSZM, Pécs-Budapest, 2000)

IMRE LÁSZLÓ: Az irodalomalapítás műfaji hierarchiája és Vörösmarty pályakezdése

nete valóban újdonságot jelent, de olyat, amely nem hasonlít a Kisfaludy Károlyra jellemző ambivalenciára. Horváth Károly a romantikus epika kulcsművének tekinti a Cserhalomot. A fordulatot ő a Zalán futása megjelenéséhez köti, melyet Kazinczy, illetve klasszicistának minősíthető köre már idegenkedéssel fogad. Kétségtelen, hogy az 1826-os Aurorában már nyoma sincs a klasszicista maradványoknak, a régebbi költők írásaiból is azokat vette fel a szerkesztő, amelyek a nemzeties romantika ízlésével összeegyeztethetők voltak.

4 Ennek a kötetnek immár Vörösmarty a fő erőssége. „Mindez már igen fejlett ízlésbeli tudatosságra vall mind a szerkesztő, mind a munkatársak részéről. Ez a fejlődés azonban írói manifesztumok, az írói célokat világosan megszövegező nyilatkozatok nélkül megy végbe. A régi iskola írói is inkább hallgatásba, vagy semmitmondásba rejtik ellenérzésüket, megvalósul a magyar romantika olyan polémiák nélkül, mint amilyeneket a francia, az olasz, az orosz vagy a lengyel irodalomban vívtak az írók."

5 A romantikának ez a fajta, manifesztumok nélküli, mintegy „néma" hatalomátvétele erősíthet meg abban, hogy a műfaji hierarchia átrendeződésében kell keresnünk az új korszak kezdetét, azaz az irodalomalapítás feltételeinek létrejöttét. A Kisfaludy Károly-féle ambivalens irodalomalapítás a maga önmeghatározásához annak parodikus kifordítását is mellékelte. Vörösmarty esetében ezt két évtized múlva egy újabb innovatív paradigma (Fowler kifejezése) jegyében Petőfi végezte el. (Mint Fried István kimutatta, A helység kalapácsa a Zalán futásának egyértelműen parodikus lebontása.

6) Talán ilyesmire célzott Horváth János, amikor azt írta, hogy Kisfaludy Károly tréfálkozva és nevettetve Széchenyi számára tört utat.

7 Amit mi ezúttal mondani kívánunk, az nem más, mint hogy Vörösmarty mindezt tréfa és paródia nélkül (illetve tréfa és parodikus elemek viszonylag elhanyagolható mértéke mellett) kísérelte meg, aminek megvoltak a maga műfaji és hangnembeli következményei, illetve ami azon másfél évtizedes korszak jellegét határozta meg, mely Kisfaludy Károly halála és A helység kalapácsa közé esett. A Vörösmarty „uralta" másfél évtized során szükségképpen háttérbe szorult parodikus vagy irodalmias horizontváltások szórványosan fellelhetők ugyan, hiszen mindennek európai ihletői, Sterne Tristram Shandy]e, illetve Byron Don ]uan]a nem ismeretlen nálunk az 1830-as években. A valóságillúzióval szembeni ellentechnikák azonban csak A helység kalapácsában, s még inkább Arany 1850-ben elkezdett Bolond Zsidajában alkotnak rendszert. Vörösmarty 4 Horváth Károly: A klasszikából a romantikába (A két irodalmi irányzat Vörösmarty első költői korszakának tükrében). Budapest, 1968. 360. 5 Horváth Károly, i.m. 360. 6 Fried István: „Példádon okuljanak a késő unokák" (A helység kalapácsa mint paródia). Irodalomtörténet, 1987-88/2, 224-252. 7 Horváth János: Kisfaludy Károly és íróbarátai. Budapest, 1955. 80. 23