Takáts József: Vörösmarty és a romantika (Színháztudományi szemle 33. MH-OSZM, Pécs-Budapest, 2000)
NAGY IMRE: Palástra varrt betűk
kotására. Olyat mondatva vele, szövegét mintegy visszafelé fésülve, amit az eredetileg nem is - vagy nem így - akart mondani. A palimpszesztnek ezt az írásrétegét a kódex elkészülte után rótták a pergamenre, habár e téren az előbb és az után szavakkal óvatosan kell bánnunk. De Vértesy Jenő előtt akadt már valaki, aki ezt az „utóírást" alkalmasint megkezdte. Maga Vörösmarty. O ugyanis, amikor górcső alá vette az említett, s egy másik értelmezési paradigma, a kritikai olvasás kialakulása szempontjából nevezetes előadást (ne feledjük: Széchenyi ugyanezen este hatására írta naplójába a „schlechte, gefährliche Tendenz"-re vonatkozó feljegyzést, 5 7 sokallva azt, de ugyanazt, amit a recenzens feltehetően kevesellt), az előadott művet „drámai, sőt színi hatás' tekintetében" „ritka tünemény"-nek nevezi, mely „akkor Íratott, midőn dráma kevés, a' színház bujdosó volt" (e fülünkben most ismerősen csengő jelzővel a kritikus a vándorszínészet korára utal, ahogy a költöző fecskét vagy gólyát is bujdosó madárnak nevezték), ám megfogalmazott néhány - s ezek között egy, számunkra igen tanulságos - bíráló észrevételt is. Szerinte Bánk „legkevésbé sikerült character"-én és Gertrudis „nem egészen érthető" figuráján túl, valamint a „lassű és fárasztó" negyedik felvonás nehézkesnek ítélt szerkezete mellett főként a már említett jelenet kifogásolható, sőt legjobb lenne kihagyandónak ítélni, „midőn Bánk bán együtt találja Melindával Ottót..., 's a' helyett, hogy (mint valószínű) megrohanja, visszamegyen." 5 8 Hogy Vörösmarty az adott szituációban mit tart valószínűnek, azt A' bujdosókból tudjuk, ahol a hasonló (ám más színművekben is előforduló) jelenetet így oldotta meg: VAJDAFI (kívül) Király' tilalma, állj meg, bé ne menj. KONT (belép) Nincs itt tilalma másnak, mint nekem. Itt én vagyok király. (Rózsát meglátva) Ég és villám! ki bántja hölgyemet? VAJDAFI (bejő) Nem ösmered meg a' királyt, vitéz? KONT Nem ösmerek most mást, mint e' vasat. (Rózsához) Oh Rózsa, mért kell látnom könnyedet? ZSIGMOND 'S Kont nem hajol tisztelni a' királyt, Vagy olly felejtő, hogy királya sincs? 57 Széchenyi István: Napló. S. a. r.: Oltványi Ambrus. Budapest, 1978. 880. 58 Vörösmarty Mihály összes művei. 14. kötet. Dramaturgiai lapok (Elméleti töredékek Színibírálatok). S. a. r.: Solt Andor. Budapest, 1969. 206. 209
