Takáts József: Vörösmarty és a romantika (Színháztudományi szemle 33. MH-OSZM, Pécs-Budapest, 2000)
NAGY IMRE: Palástra varrt betűk
pen rendeződnek át. A kettős motiváció kérdésének forráskritikai vetületével, amely Tóth Dezső előtt Waldapfel Józsefnél 5 3 és Elek Oszkárnál 5 4 vetődik fel, vagy Vértesy Jenő megfigyelésével, akinél - 1913-ban publikált könyvében - az elsők között tűnik fel a Bánk bán-párhuzam (őt Laczfi szózatának paroxizmusa emlékezteti Katona hősének kétségbeesésére az ötödik felvonásban), a jelenségek általános dramaturgiai és műfajtörténeti jellege miatt, most alkalmasint nem szükséges foglalkoznunk. Tanulságosak lehetnek viszont számunkra e tekintetben Toldy Ferenc szavai, aki meglepetve hallotta 1830. június 1-én Párizsban, a Théátre Frangais Hernani-előadásán Victor Hugo hősének kijelentését a királyi bíborról, amin nem látszik a kiontott jobbágyi vér, mert eszébe juttatták Kont közvetve Zsigmondra értett vádját: „Az senkitől nem tarthat, mert az ontott / Jobbágyi vér nem látszik bíborán." Az Hernani 1829-ben látott napvilágot, egy évvel A' bujdosók előtt, ám Toldy tudja, hogy az ő Handbuchjában már 1828-ban publikálásra került a drámának e részlete, 5 5 ami egyébként megvolt az 1824-25-ös első kéziratban is. A költői eszmék és motívumok egybecsengése nem minden esetben jelent közvetlen átvételt. De vajon mi késztette Vértesy Jenőtől Tóth Dezsőig a Vörösmarty-kutatókat a Bánk bánhatás - jelen tudásunk szerint s a produkció-esztétika hagyományos horizontján: e forráskritikai talány - felvetésére? Kérdésünkre a választ alighanem a Bánk bán utóéletének alakulásában találjuk meg. Nevezetesen abban a körülményben, hogy e mű befejezése (második kidolgozása) után majd 1 másfél évtizeddel később s immár egy megváltozott szemléletmódú korszakban lépett be a színházi s irodalmi nyilvánosság szellemi terébe. Egy olyan hazafias retorika és színpadi gesztusrendszer által közvetítve, amelyet éppen A 1 bujdosók dialógusaiból és instrukcióiból rekonstruálhatunk, s ami az esetek egy részében elmosta vagy kritikusan szemlélte azt a distanciát, amely a felfedezett szöveget ettől a közvetítő közegtől elválasztotta. Vagyis a visszafelé ható olvasás sajátos esetével állunk szemben: feltételezésünk szerint nem a Bánk bán hatott A' bujdosókra, hanem fordítva, A' bujdosók a Bánk bánra, oly módon, hogy az említett szerzők 5 6 a Katona-mű kanonizáló értelmezési paradigmájának patrióta tematikájú s elvárásrendszerű változata megvilágításában a XIX. századi nemzeti irodalom - többek között éppen A' bujdosókban kialakuló - fogalomtára és stilisztikai-retorikai készlete kései birtokosaként pillantottak egy megelőző korszak más módon artikulált al53 Waldapfel lózsef: Vörösmarty és kora. I. OK. 1951.1. 2. sz.; uő.: Gondolatok Vörösmarty halálának centenáriumán. Csillag, 1955. 2496-2497., 2502-2503. 54 Elek Oszkár: Kont István a magyar irodalomban. Kont és a költők. Irodalomtörténet, 1928.120-124.; Vértesy Jenő: A magyar romantikus dráma. Budapest, 1913. 116-119. 55 A'bujdosók és az Hernani viszonyáról, Toldy megállapításáról, arról, hogy - mint Fehér Géza megfogalmazta - „a költői gondolatok találkozása nem mindig jelent közvetlen átvételt", lásd: A' bujdosók, 361-362. 56 És az említetteken kívül még Császár Elemér: A magyar dráma története Kisfaludy Károlytól a szabadságharcig. Egyetemi előadás jegyzete. 1928-1929. 66-67. 208
