Takáts József: Vörösmarty és a romantika (Színháztudományi szemle 33. MH-OSZM, Pécs-Budapest, 2000)

MILBACHER RÓBERT: Az Előszó filológiájának bizonytalanságairól

az eseményről: „Valódi ünnep volt a mai est, az újonnan ékített színház felszentelésének estje. Ez alkalomra alig lehete méltóbb darabot választani, mint a nagy költő szépségekben gazdag szomorújátékát... Szent hevülettel adóztunk a költőnek, kinek teremtő szelleme a magyar élőkor borongó ködét oly fenkölt alakokkal népesítette, s hogy visszaéreznénk, lantjának arany húrjait varázsrezgésre kelté. Ünnep volt ez est, mely nemes Ízléssel nyittatott meg."

42 A Budapesti Visszhang Vörösmartyról: „...Vörösmarty szinte jelen volt az előadáson, és nekünk jól esett a nagy költőt látni, eszünkbe jutván műveiből több sor, mely érzelmeinknek hite és reménye".

4

3 A két tudósítás tanulsága abban áll, hogy a kortársak különleges, valóban ünnepi alkalmat láttak a darab bemutatójában,

4

4 egyrészt, mert belülről megújult a Nemzeti Színház, másrészt mert jelen volt Vörösmarty maga is, akit már ekkor is körülvett az a kultikus tisztelet, amely benne az elbukott, szenvedő nemzetet látta megtestesülni. Gondoljuk meg például, hogy majd Vörösmarty temetésén a hatalom megtilt mindenféle beszédet és emlékezést, illetve nem engedélyezi a nyilvános gyűjtést az árvái javára, mert a költő alakjának és szerepének kultikus tisztelete már önmagában is politikai demonstráció lehetett a Bach-rendszer szemében. Ebben a szituációban el lehet képzelni, hogy Vörösmarty a Nemzeti Színház ünnepi előadására (1837-ben ugyebár az ő darabjával nyílt meg a Pesti Magyar Színház, amely 1840-ben lett a Nemzet Színháza) írt egy előszót egykori darabja bevezetéseképpen, amely egyben a nemzethez intézett beszédként, helyzetértékelésként is funkcionálhat.

4

5 Az áldozat bemutatója mintegy az 1837-es színházavatás egyfajta megismétléseként is értelmezhető, és minekutána annak idején Pest Vármegye Szinészeti Választmánya egy „Prolog" készítésére kérte fel Vörösmartyt,

4

6 az avatási aktus megismétlése is megérdemelhetett egy előszót. Arra a várakozásra, amely a nemzet költőjét vette körül, fentebb már hoztam példát a korabeli sajtóból. Érdekes, hogy A vén cigány születésével kapcsolatos legendák egyike is arról szól, hogy Vörösmarty a barátai unszolására írt verset a nemzethez: „Az ebéd melletti beszélgetés közben jelenlevő barátai gyöngéden unszolták a költőt, hogy írjon már valamit, hiszen az ilyen szomorú időkben van legnagyobb szüksége a nemzetnek nagy költői vigasztalásra."

4

7 42 Lukácsy-Balassa, i.m. 466. 43 Uo. 44 1853. október 24-én mutatták be Az áldozatot, elsőként újítva fel eredeti Vörösmartydarabot 1849 után. 45 Idézzük fel újra Erdélyi János Vörösmartyhoz című versét, amely dokumentálni látszik azt a várakozást (és elvárást), amellyel a közélet Vörösmarty felé fordult! 46 „...azon ünnepi alkalommal egy a tárgy érdemét kimerítendő Prolog szavaltassék; a Haza tudós férfiai hosszú sorain végig menve, azoknak tudományos kifej lésünk jelenlegi korszakát diszítő koszorújából az érintett Prolog készítésére Önt választá s megkéretni rendelte." Nyáry Pál levele Vörösmartyhoz, 1837. január 15-én. VMOM 10. 536-537. (A felkérés becséből mit sem von le, hogy előbb Fáy Andrást szemelték ki, és lemondása után maga Fáy javasolta Vörösmartyt.) 47 Baráth Ferenc: Vörösmarty és a forradalom. Vasárnapi Újság, 1900. 48. sz. Idézi: VMÖM 3. 576. 191