Takáts József: Vörösmarty és a romantika (Színháztudományi szemle 33. MH-OSZM, Pécs-Budapest, 2000)

SZAJBÉLY MIHÁLY: Tájélmény és eposzi invokáció avagy kis útikalauz a Völgység tündér országába és a Sár róna vidékére

adatot adhatnánk néhány rajz szakos hallgatónak, hogy a versben foglalt információk alapján vessék papírra minél pontosabban Az alföld Petőfi által ránk hagyományozott táját. Az elkészült munkák, legalábbis ami az alapelemek egymáshoz képesti elhelyezkedését illeti, valószínűleg nagyon hasonlítanának egymáshoz. Petőfi tudniillik mindjárt a vers elején világossá teszi a nézőpontot, a madártávlatot (Felröpülök ekkor gondolatban / Túl a földön felhők közelébe), majd mélységében, egymáshoz képesti elhelyezkedésük viszonylatában mutatja be a táj egyes elemeit: A tanyáknál... - szomszéd nádasokból - A tanyákon túl a puszta mélyén ... csárda - A csárdánál törpe nyárfaerdő - Ott tenyészik a bús árvalányhaj - Messze, hol az ég a földet éri... A rajzoló tehát pontosan meghatározott nézőpontból, világos intenciók nyomán dolgozhat. Ha viszont mondjuk Csokonai Vitéz Mihály A' mező című picturája alapján kellene az ott ábrázolt tájat papírra vetnie, már sokkal nagyobb arányban kellene képzeletére hagyatkoznia. Csokonai Vitéz ugyanis csak általános utalószavakat használ (itt, amott, másutt stb.), melyek éppen a festőállvány helyéről, illetve az egyes elemek egymáshoz képesti elhelyezkedéséről nem árulnak el semmit sem. A rajzok tehát minden bizonnyal meglehetősen különböznének egymástól, hacsak az alkotók a vers tulajdonképpeni intenciójához ragaszkodva (és a játékos feladatot megtagadva) nem hoznának létre az egyiptomi falfestményekre és egyes szecessziós festők képeire emlékeztető módon mindenféle perspektívát nélkülöző, mélységek nélküli, a közel és a távol kérdéséről semmit el nem áruló képeket. A picturát alkotó korabeli iskolás verselők szabadság által korlátozott szabadságát tehát a mikroleírások szabad elhelyezése és variálása jelentette. Legószerű elemekből összeállított művek jöttek így létre, melyek ugyan egyféleképpen összerakva maradtak ránk, de amelyeket a játékos kedvű mai olvasó akár szétszerelhet és más módon újra összerakhat, új verset (hasonlót és mégis mást) hozva létre így a maga kedvére és szórakozására. Megtehetjük ezt Csokonai Vitéz említett versével is (bal oldalon a Csokonai Vitéz, jobb oldalon az általam összerakott szöveg olvasható): Ez áldott környéknek termékeny kebele Valóban egy titkos de hatalmas kéznek Hány javával van a' Természetnek tele Remek munkáira itt szemeim néznek. Sőt a' mi egy kedves tárgya a' nézőnek E pásitot melly zöld köntösét őltözi Hány ékességei vágynák e mezőnek Egy fojó víz nyájas habjával öntözi E' gyöngyei ki rakott mezőnn estve reggel Másutt a' forrásnál egy mohos kőszálnak A' madárkák zengő contzertje seregei Töviben a' játtzó báránykák ugrálnak E pásitot melly zöld köntösét őltözi A' Juhász köztök áll 's hangos furuáját Egy fojó víz nyájas habjával öntözi Elővévén fújja keserves nótáját Amott egy lejtős hegy valamint a' deli Északról sok rendel merész tserfák álnak Cédrus, magoss fejét az égig emeli 'S a' gyakran ki ütő szél ellen strázsálnak Ebben van az arany, a' fösvény bálványa És ha Észak mérges szelei omolnak Mellyet a' természet mély tömlötzbe hánya Ellenek ki álván tüzesenn hartzolnak Másutt a' forrásnál egy mohos kőszálnak Amott egy lejtős hegy valamint a' deli Töviben a' játtzó báránykák ugrálnak Cédrus, magoss fejét az égig emeli A' Juhász köztök áll 's hangos furuáját Ebben van az arany, a' fösvény bálványa Elővévén fújja keserves nótáját Mellyet a' természet mély tömlötzbe hánya 140