Takáts József: Vörösmarty és a romantika (Színháztudományi szemle 33. MH-OSZM, Pécs-Budapest, 2000)

SZAJBÉLY MIHÁLY: Tájélmény és eposzi invokáció avagy kis útikalauz a Völgység tündér országába és a Sár róna vidékére

Itt van a' szántó is, 's mély barázdát forgat A' mellynek hantjára öröm könyvet csorgat E gyors szántó vető főidének mellette Egy gazda virágzó kertjét építette Mellyben minden táblát a' kertésznek keze Zöld bársony hantokkal körűi meg prémeze Hol a' laurusok a' Hérosi főnek Ékes tzímerei, mosojogva nőnek Északról sok rendel mérész tserfák álnak 'S a' gyakran ki ütő szél ellen strázsálnak És ha Észak mérges szelei omolnak Ellenek ki álván tüzesenn hartzolnak Valóban egy titkos de hatalmas kéznek Remek munkáira itt szemeim néznek. Itt van a' szántó is, 's mély barázdát forgat A' mellynek hantjára öröm könyvet csorgat E gyors szántó vető főidének mellette Egy gazda virágzó kertjét építette Mellyben minden táblát a' kertésznek keze Zöld bársony hantokkal körűi meg prémeze Hol a' laurusok a' Hérosi főnek Ékes tzímerei, mosojogva nőnek E' gyöngyei ki rakott mezőnn estve reggel A' madárkák zengő contzertje seregei Sőt a' mi egy kedves tárgya a' nézőnek Hány ékességei vágynák e mezőnek Ez áldott környéknek termékeny kebele Hány javával van a' Természetnek tele Vörösmarty Mihály zsengéi között hasonló terjedelmű és tisztán megformált tájleírást ugyan nem találunk, de hogy a mikroábrázolások szerepe és egymáshoz való viszonya nála sem tér el felvilágosodás kori elődje költői gyakorlatától, azt bizonyíthatják A havazó télnek szele... kezdetű versének első sorai (bal oldalon ezúttal is az eredeti, jobb oldalon az általam összerakott vers olvasható): A' havazó télnek szele kezdi lezárni folyóink' Arjait, és jegesül a' hegyek ormin hava Már a' czimeres Híd nem rengeti annyi utasnak Tagjait, hol kotsizott Pest 's Buda kénye szerént. A Duna szőke vizén nem eveznekel annyi hajósok Őketis a' télnek mord szele rettegeti. Partra tolatnak hajók, csikorogva körűitök haladnak A' jegek és ropogó zajjal omolnak alá. Még egyedül járják a' víz esméretes útját A' kész révészek, bátran evezve hajón. A Duna szőke vizén nem eveznekel annyi hajósok Őketis a' télnek mord szele rettegeti. Még egyedül járják a' víz esméretes útját A' kész révészek, bátran evezve hajón. Már a' czimeres Híd nem rengeti annyi utasnak Tagjait, hol kotsizott Pest 's Buda kénye szerént. A' havazó télnek szele kezdi lezárni folyóink' Arjait, és jegesül a' hegyek ormin hava Partra tolatnak hajók, csikorogva körűitök haladnak A' jegek és ropogó zajjal omolnak alá. Jól megfigyelhető, hogy az idézett tíz sort ebben az esetben öt, egyenként két-két soros mikroleírás alkotja, melyek egyébként nem csupán a Vörösmarty, illetve az általam választott sorrendben illeszthetők egymáshoz, hanem tág teret engednek a további játszadozásnak is, anélkül hogy a zajló Duna környékének tája ezáltal megváltozna. Az elemek sorrendjének felcserélése nem zavarja a pictura-rész kapcsolódását sem a vers második felét alkotó sententiával, mely az idő múlásának ősi témáján elmélkedik az új esztendő beköszöntése alkalmából. A pictura- és a sententia-részt összekötő két sor ugyanis a költemény első részének bármelyik kétsoros egységéhez kapcsolható: 141