Takáts József: Vörösmarty és a romantika (Színháztudományi szemle 33. MH-OSZM, Pécs-Budapest, 2000)

TÓTH ORSOLYA: „Titokszerű kölcsönhatás" Toldy, Vörösmarty és a magnetizmus

úgy tetszik mintha kebelében valamely más, valamely ismeretlen életnek magvai indulának virágzatba."

4

3 Kölcsey csodálatosnak nevezi a jelenséget, de olyan csodának, melyről „nem kevés tekintettel és hitellel", „tudománnyal" és „józan ésszel" bíró emberek tettek bizonyságot; ugyanakkor nem rejti el kétségeit Mesmer tanait illetően, amelyek a század harmincas éveiben már csak mérsékelt sikert arattak. O volt az, aki a testben „delejességet" fedezett fel, amely kívülről, mágnesekkel befolyásolható, ezekbe viszont a magnetizáló kezeiből árad a delejesség, majd idővel arra a következtetésre jutott, hogy elégséges már a koncentrált akarat is, hogy a mágnes fluiduma az orvosból a betegre átkerüljön. Az orvostörténeti irodalom ezt úgy értékeli, hogy Mesmer érdeme a hipnózissal és a telepátiával kapcsolatos jelenségek megfigyelése, ám arra is utalnak, hogy alkalmat szolgáltatott a miszticizmus térhódítására.

4

4 A kortárs orvosi és ismeretterjesztő kiadványokban viszont annak ellenére kapott helyet a jelenség vizsgálata, hogy Mesmer tanai túlságosan misztikusnak tűntek. Bugát Pál 1830-ban a Tudományos Gyűjteményben számolt be egy berlini klinikán tett látogatásáról, ahol kiváló ajánlásokkal kereste fel a Mesmer-tanítványként elhíresült Wolfart doktort. Bugát gyanúsnak találta, hogy a híres doktor előadásokat tartott neki a mesmerizmus gyógyító hatásáról, ám folyamatosan elnapolta a tervezett bemutatót. Bugát a mesmerizmussal kapcsolatosan a korabeli berlini közvéleményt három csoportra osztotta: akik tagadják és kételkednek, akik vakon bíznak benne és az „arany középút követői", amely Bugát szerint ebben az esetben is a leghelyesebb felfogás. Mesmer tanai tehát devalválódhattak, de magát a jelenséget létezőnek könyvelte el, még akkor is, ha nem tudta megmagyarázni. „A 'ki tehát az ellenkezés indulatjától vezéreltetve annyira megy, hogy az állati Magnetismust chimaerának kiáltja - írja Bugát -, soha nem figyelt illendőkép az emberi természetnek tulajdonságaira, mert ezen viszonyos behatásnak, a' társaságos élet mindennapi scénáiba ezer meg ezer példái vágynák."

4

5 Számos példát idézhetnénk arra vonatkozóan, hogy a jelenség éppen rejtélyei miatt jelentett kihívást az orvostudomány számára, miközben igényt tartottak a kísérleti igazolhatóságra és az idegpályák működésével próbálták megmagyarázni. Azok, akik nem képesek elfogadni a jelenséget

4

6 - csak azért, mert még nincs rá elfogadható magyarázat - ahhoz a madárhoz hasonlíthatóak, aki „csőrét a homokba rejti, hogy ne lássa amit látni nem akar."

4

7 A Toldy és Bugát szerkesz43 uo. 505. 44 Mayer Ferenc Kolos: Az orvostudomány története. Budapest, Téka, 1988. 220.; McGrew, i.m. 197-200. 45 Bugát Pál: Tudósítások külföldről. Tudományos Gyűjtemény, 1830. IV. 76-77. 46 Például: Hauka Antal: A XIX. század gyógyászatja. 1842. 47 Bódogh Mihály: Próba tétel a Mesmerismus avagy Magnetismus Theoriájában. Tudományos Gyűjtemény, 1821. III. 4.; Einstein: Az alvajárásról és ennek okairól. In: Magyar orvosok és természetvizsgálók 1847. évi Sopronban tartott nagygyűlésének történeti vázlata és munkálatai. Pest, 1863. 119.; Gárdos: A szellemtanról, vagyis az állati magnetismusról. uo. 120. 137