Takáts József: Vörösmarty és a romantika (Színháztudományi szemle 33. MH-OSZM, Pécs-Budapest, 2000)

TÓTH ORSOLYA: „Titokszerű kölcsönhatás" Toldy, Vörösmarty és a magnetizmus

tette Orvosi Tárban Bugát 1832-ben recenzálta Hanák Mihály egyik munkáját, amelyben a szerző a mágnesi álom lehetséges voltát kívánta igazolni, a recenzens számára egyébként meggyőzően. Hanák Kölcseyhez hasonló módon írja le a mágnesi álom hatását. A mágnesalvó látja a jelent és a múltat, ugyanakkor mintegy prófétai lélekkel a „jövendő történetébe is belát."

48 A mágnesálom gerjesztése különleges képességeket kíván, míg a mágnesalvóról azt jegyzi meg, hogy „[ájlmában énekel és éneke némileg versmértéket mutat és költői lelkesedést."

4

9 Betegeiről azt is tudni véli, hogy óriási távolságokat áthidalva képesek másokkal kapcsolatot teremteni. Toldy Vörösmarty-utalásai a mai olvasó számára misztikusnak tűnnek, a magnetikus jelenségek korabeli leírásával viszont látványos hasonlóságot mutatnak. Dolgozatommal azt próbáltam igazolni, hogy a korabeli orvosi diskurzusban, a „kórbonctan virágkorában", a magnetizmus nem a misztika elvetendő jelenségei közé tartozott, hanem olyan létező és vizsgálandó „tény" volt, amelyre nem sikerült megfelelő magyarázatot találni. Toldy irodalomtörténeteiben egy kontaminált beszédmód lehetőségével kell számolnunk, a természettudományos allúziók, a biblikus nyelvhasználat és az antik kultúrtörténeti hagyomány jelenlétével. Bár nem állíthatjuk, hogy Toldy a történeti változás jelenségére természettudományos magyarázatot adott, a villamosság az irodalmi eszmék terjedésének azóta is használt metaforája. Kazinczy és kora című befejezetlen monográfiájában így fogalmaz „irodalomtörténetírásunk atyja": „A dicsőség a század hetedik évtizedéé. S megfogant és bár lassan, terjedezett mint a következő évtizedek mutatták. A levegőben vala az, mint a villany, mielőtt a villámlások jelenlétét bizonyítják."

5

0 Egy másik írásában az újjászületett nemzetet „átvillanyozott nemzeti testként"

5

1 jeleníti meg. A fizika hasonlatai ezek vagy inkább a magnetizmuséi? Aligha lehet egyértelmű a válasz. Annyi azonban bizonyos, hogy irodalomtörténet-írásunk Toldy örökségét folytatja, amikor a „levegőben van" kifejezéssel él, még akkor is, ha ma már idézőjelbe téve használja. 48 Orvosi Tár, 1832/7-8, 255. 49 uo. 271. 50 Toldy Ferenc: Kazinczy Ferenc és kora. Budapest, Szépirodalmi, 1987. 74. 51 Toldy Ferenc: A magyar irodalom legújabb koráról. 1772-1872. i.m. 169. 138