Takáts József: Vörösmarty és a romantika (Színháztudományi szemle 33. MH-OSZM, Pécs-Budapest, 2000)

TÓTH ORSOLYA: „Titokszerű kölcsönhatás" Toldy, Vörösmarty és a magnetizmus

nulmányt a Tudományos Gyűjteményben: Próba tétel a Mesmerismus avagy a Magnetismus Theoriájában címmel, amelyben a „mágnesálom" különböző „grádusaival" foglalkozik. A témáról értekezők egyébként - Bódogh is, s a később említendők is - a fiziológia doktorai, s a mágnesálom második fázisáról azt jegyzik meg, hogy ekkor „a világos látás elnyomott", a képzelődés, az emlékezet és a fantázia veszi át a helyét. Ezt az állapotot Bódogh a „melancholiás zavarodottságú betegség" legfelsőbb fázisához hasonlítja, amely azonban a költői képzeletet szerencsésen stimulálja. Kotzebue példáját említi, aki egyik munkáját hasonló állapotban írta, és aki így vall erről: „soha sem az előtt sem az után nem ömlött reám a' gondolatoknak 's képeknek ollyan bősége mint akkor, 's azt hiszem, hogy tagadhatatlanul vágynák ollyan betegségek, mellyekben a lelki tehetségek felmagasztalódnak."

3

9 Az általános mágnesi álom negyedik fázisában következik be a „jövendő és a távolvaló" érzékelése, amikor a mágnesalvó akár távol lévő emberekkel is képes gondolatban kapcsolatot teremteni, és különös látomásai támadhatnak a jövőben bekövetkező eseményekről.

4

0 A kortárs ismeretterjesztő és a kifejezetten szakolvasóra számító orvostudományi munkáknak magnetizmussal kapcsolatos írásait tanulmányozva az a lehetőség vethető fel, hogy az irodalomról szóló beszéd alakulására hatással lehetett annak nyelvhasználata. Amikor Toldy „jóstehetséget", „villanyfolyamszerű" hatást, „titokszerű kölcsönhatást" emleget, akkor olyan nyelvet beszél, amely legitim módon része a korabeli tudományos diskurzusnak, kevésbé tudományos formáiban pedig hihetetlen népszerűségnek örvend.

4

1 Kölcsey Levelek a mesmerismusról című írásában az ismeretek három fő osztályát különbözteti meg: elsőként az érzés vagy értelem alá tartozókat, másrészt az érzés és értelem feletti tárgyakat, harmadrészt pedig azokat, amelyek a titkokkal teljes természetből forranak ki, de olyan kútfejekből, hová még tapasztalás nem jutott.

42 Kölcsey a mesmerizmust ez utóbbihoz sorolja, hatását a betegre pedig Klug alapján a következőképpen írja le: „végre kilép a jelenlétnek szűk határaiból, a múltba a távolba a jövendőbe néz, saját sorsát, a vele összefüggésben lévőknek sorsát, akaratját, magában tartott gondolatját, szóval minden testi és lelki affectióit megérzi, egy boldogult léleknek nyugalmával és tiszta érzelmeivel bír, s 39 Bódogh Mihály: Próba tétel a Mesmerismus avagy a Magnetismus Theoriájában. Tudományos Gyűjtemény, 1821. III. 30. 40 uo. 35.; valamint Lenhossék Mihály: Az állati Magnetismus' rövid rajzolatja. Tudományos Gyűjtemény, 1817. X. 27. 41 Világirodalmi példáihoz lásd: Szegedy-Maszák Mihály: Fejlődési szakaszok Kölcsey világszemléletében és költészetfelfogásában. In: uő.: Világkép és stílus. Budapest, Magvető, 1980. 132-136., 546-547. A téma hazai szépirodalmi feldolgozását lásd Kuthy Lajos Hazai rejtelmek című regényében. A kortársak tájékozottságára jellemző, hogy Erdélyi János az Egy századnegyed a magyar szépirodalomból című tanulmányában a „lélektan és a tudomány adatainak" elferdítését látja benne: Erdélyi János válogatott művei. Budapest, Szépirodalmi, 1986. 437. 42 Kölcsey Ferenc: Levelek a mesmerismusról. In: Kölcsey Ferenc összes művei. Budapest, Franklin-társulat, é.n. 505. 136