Takáts József: Vörösmarty és a romantika (Színháztudományi szemle 33. MH-OSZM, Pécs-Budapest, 2000)
TÓTH ORSOLYA: „Titokszerű kölcsönhatás" Toldy, Vörösmarty és a magnetizmus
ként terjedő hatás, amely öntudatlanul is bűvkörébe ejti közönségét, valamint a jövőbe látás képessége olyan kulturális panelek, amelyek többféle interpretáció lehetőségét magukban hordozzák. A „jósdalnok" a váteszköltő szerepének egyik lehetséges megfelelője, a biblikus utalások szinjén a prófétáé. A jóslat beteljesülését, konkrét eseményekre vonatkoztatását a történetmondás retrospektív jellege teszi lehetővé, a nagy költő iránti elfogultság pedig szükségessé. Toldy Ferenc egyik Bajzához szóló levele azonban egy másik kultúrtörténeti hátteret sejtet. Nem sokkal a Zalán-bírálat előtt, a melankóliára reflektálva, „bajszos Danink" Melancholia című versét idézi, majd hozzáteszi: „Boldog a melancholicusz, a voltból, jelenből, jövőből és csupa ideálból él, holott a szegény világi ember (mert a nem melancholicusz csak a világnak, s tulajdonképpen nem magának él) csak a jelenből tápláltatik, s nékünk oh Bajza! ime még három tér vagy (on)." 3 4 A melankólia Berzsenyi és Toldy által is használt fogalma Arisztotelész Az álombeli jóslásról szóló írásával rokonítható, amelyben a szerző felhívja a figyelmet arra, hogy a melankolikusok milyen megdöbbentő pontossággal tudtak jósolni. Főidényi F. László szerint azonban ezt a jóst nem olyasvalakinek kell elképzelni, aki a jelenben állva valamilyen később bekövetkező eseményt jövendöl meg, hanem olyan embernek, aki az időn is kívül áll. 35 A melankolikust a filozófussal, a költővel és a jóssal összekapcsoló antik hagyományt a melankóliának mint testi tünetnek az abszolutizálása váltja fel, a négy fő temperamentumot meghatározó tipológia az orvostudományi diskurzusnak is része lesz, és csak 1628-ban, a vérkeringés felfedezésével döntik meg a nedvelmélet természettudományos alapjait. 3 6 Míg egy, az 1760-as években magyar nyelven megjelent diaetetikai munka 3 7 a négy temperamentumról szóló fejezettel indul, addig Toldy Ferenc diaetetikai kézikönyve már nem beszél ezekről. Toldy természettudományos műveltségének korszerűségét figyelembe véve ez egyáltalán nem meglepő. Egyik recenzense szerint ugyanis Schedel Ferencnek a Physiológia pulsus című értekezése a „leghíresebb írókra való gyakor hivatkozásokkal" van tele, méghozzá oly móddal, hogy „sehol avúlt előítéletekhez való idétlen ragaszkodást... észre venni nem lehet." 3 8 A különböző temperamentumok megállapítása mint bármiféle egyéb orvosi kezelés alapja, már nem része a Toldy által használt orvosi módszereknek, az orvostudomány történetének azonban igen. A melankólia - mint a lelki megbetegedés egy fajtája - egyéb kontextusban jut szerephez a kortárs orvosi diskurzusban. 1821-ben Bódogh Mihály jelentet meg ta34 Bajza József és Toldy Ferenc levelezése, i.m. 17. 35 Főidényi F. László: Melankólia. Budapest, Akadémiai, 1992. 23. 36 uo. 10-46. 37 A jó egészség megtartásának módjáról. Szemelvények Mátyus István Diaetetica valamint 0 és új Diaetetica című műveiből. Budapest, Magvető, 1989. 38 Prof. Hecker recenzióját ismerteti: Bugát Pál. Tudományos Gyűjtemény, 1830. XI. 118. 135
