Takáts József: Vörösmarty és a romantika (Színháztudományi szemle 33. MH-OSZM, Pécs-Budapest, 2000)

TÓTH ORSOLYA: „Titokszerű kölcsönhatás" Toldy, Vörösmarty és a magnetizmus

a nagy író és a próféta összehasonlításában. Toldy Ferenc beszédében kétszer is felbukkan a Mózes-kép és Kazinczy rokonítása,

2

7 ami természetesen majd Vörösmartynak is jár, aki „lángoszlopként bevilágolt a múltba, hol »régi dicsőségünk késett vala az éji homályban.«"

2

8 A prófétikus szerep lehetősége ugyanakkor egy ennél kevésbé rituális megnyilvánulásnak is része. Helyet kap a Zű/an-bírálatban; hangsúlyozva azt a műfaji hierarchiát, amelyben az eposz „a poézisnak culminatioja", az eposz szerzője pedig „a nemzet repraesentánsa", aki a prófétákhoz hasonlóan „nemzete múltját, jelenét s jövendőjét a műben, mintegy tündértükörben azon valóságban... találja, melylyel önmaga érzi."

2

9 A múlt, a jelen és a jövő tudása a próféta jövőbelátó képességével azonosul az 1826-os kritikában, később pedig több írásában is visszatér. Vörösmarty-életrajzában így ír a Szózat költőjéről: a Szózatot, „mely a nemzet legmélyebb érzései kifejezése lévén olyan általános lelkesedéssel sajátította el, mint eladdig semmi más költeményt nem, s mondhatni ezzel avatta magát fel a nemzet legsajátabb jósdalnokává."

3

0 Gyulai Pál Vörösmarty-monográfiája ugyancsak kiaknázza Vörösmarty jóstehetségét. A bukott forradalom után mi sem természetesebb, mint hogy Vörösmarty ezt előre megjövendölte, ám azt is hozzáteszi, hogy amikor a költőnek „gratuláltak" a kiváló teljesítményhez, ő „mindig elkomorult ilyenkor, ingerülten mondá; a jóslat még nem teljesült, ez még nem a halál, nem ily halál Íratott." A nemzet költőjének persze ismét igaza lett: „Nem csalatkozott. A magyart a nagy csapás nem ölte meg."

3

1 A jóstehetség mellett Vörösmarty más különleges képességnek is birtokosa, legalábbis Toldy Ferenc szerint. A költő emlékszobrának leleplezésekor mondott beszédében Vörösmarty nem csupán „költőkirály", a „nemzet öntudata", „villám, mely a lelketlenség és meghasonlás rémeire lecsapott", de költészetének hatása az egész nemzetet érinti: „Az ő általa keltett és táplált érzések mint a villanyfolyam terjedtek, s öntudatlanul az ő hatása alatt állt a nemzet."

3

2 (Kiemelés tőlem. - T. O.) A korszakváltást tematizáló írásában a kor két nagy szelleme: Vörösmarty és Széchenyi között a „legszorosb lelki közösséget" tételezi fel. A Zalán futása megjelenése után „egymás mellett és folytonos titokszerű kölcsönhatásban folyt le a két férfiú munkássága és élete."

3

3 (Kiemelés tőlem. - T. O.) A „titokszerű kölcsönhatás", a villanyfolyam27 uo. 54. 28 Toldy Ferenc: A magyar irodalom legújabb koráról: 1772-1872. In: uő.: Irodalmi arcképek és szakaszok. 1873. 183. 29 Toldy Ferenc: Aesthetikai levelek Vörösmarty epicus munkáiról, i.m. 15. 30 Toldy Ferenc: Vörösmarty életrajza. In: uő.: Magyar költők élete. II. Pest, Ráth Mór kiadása, 1871. 258. 31 Gyulai Pál: Vörösmarty életrajza. Budapest, Franklin-társulat, 203. 32 Toldy Ferenc: Vörösmarty emlékszobra leleplezésénél. In: uő.: Irodalmi beszédei. Pest, 1872. 14. 33 Toldy Ferenc: A magyar irodalom legújabb koráról: 1772-1872. In: uő.: Irodalmi arcképek és szakaszok. 1873. 185. 134