Takáts József: Vörösmarty és a romantika (Színháztudományi szemle 33. MH-OSZM, Pécs-Budapest, 2000)

TÓTH ORSOLYA: „Titokszerű kölcsönhatás" Toldy, Vörösmarty és a magnetizmus

tét az általa igen tisztelt természetvizsgálók, Buffon vagy Bonnet rendszereivel is érdemes lenne egyszer összevetni. Valószínűleg az sem függetleníthető természettudományos érdeklődésétől, hogy irodalomtörténetének ezek a tudományok is részei, s olyan zsenielméletet fogad el, amely szerint a fiziológiában és a természetleírásban is megnyilatkozhat a zsenialitás.

6 Az irodalmi ambíciókat dédelgető Toldy számára ugyanakkor az orvosi hivatás választása egyáltalán nem volt ellentmondásmentes. Orvosi tanulmányai megkezdésekor úgy érezte, hogy a kétféle érdeklődés nehezen egyeztethető össze egymással. S mégis, a döntés megszületett, amint erről szeretett barátjához szóló beszámolója tudósít: „...s most egy fontos meggondolás után el végeztem: orvos leszek. így literatúránknak mint orvosi író használhatok, s mint philológ-is... Tóth Laczink-is [Ungvárnémeti Tóth László] kettőre tudá osztani elméjét: én még nem tudom, de tudni akarom, tudni tanulandom, akár mint legyen."

7 E kettősség jegyében arról is panaszkodott, hogy kénytelen visszafogni a szépirodalom olvasását, mert „igen elragad, s így beléje ereszkedve mélyebben, az orvosi tudományok tanulására szinte alkalmatlan lennék."

8 Toldy ugyanakkor igazi érdeklődéssel fordul a természettudományok felé: „a természettel meg fogok ismerkedni... mi igen vágyom ismerni nem is álmodád" - írja Bajzának.

9 Valószínűleg bölcseleti és természettudományos tájékozódása is hozzájárul

1

0 ahhoz, hogy megváltozik Istenhez és a valláshoz való viszonya. (Meg kell jegyezni azonban, hogy a bölcselet és a természettudományok ekkoriban korántsem álltak távol egymástól. A Toldy által szívesen emlegetett Lorenz Okén például Schelling misztikus tanait próbálta meg a biológiában alkalmazni.) Bajzának azért nem ajánlja saját szellemi útját, mert a „gyermekhit" elvesztése együtt járhat a poézisra való alkalmatlansággal: „...csak értesítettelek az én religióm felül. Te maradj a tiednél, mert poetai talentumodnak kedvező az."

11 A kettős hivatásból adódó feszültség mintha oldódni látszana 1824 táján. Toldy ismét Ungvárnémeti példájával biztatta magát,

1

2 majd 1826-ban, a Kritika című írásában leleplezte „kettős életét": „Jaj azon orvosnak, ki bevág a szépirodalom mezejére: ő azonnal kontár; de fordítsa csak pihenő óráit társasági vagy magányos játékmulatságokra, senkinek sem jutand eszébe őt erről megítélni; mert az csak mulatság nekik, ami zajjal hiúsággal van egybe kötve, más tudományoknak pedig, noha mellesleges, űzése, úgy tartják elvonja a komoly hivatalától, nem tudván, hogy az orvos keble éppen 6 Bajza József és Toldy Ferenc levelezése. S. a. r.: Oltványi Ambrus. Budapest, Akadémiai, 1969. 75. 7 Bajza József és Toldy Ferenc levelezése, i. m. 40. 8 uo. 30. 9 uo. 40. 10 Vö. Toldy Bajzának ajánlott versét: Az év utolsó estjén, uo. 54-55. 11 uo. 75. 12 uo. 179. 130