Takáts József: Vörösmarty és a romantika (Színháztudományi szemle 33. MH-OSZM, Pécs-Budapest, 2000)

TÓTH ORSOLYA: „Titokszerű kölcsönhatás" Toldy, Vörösmarty és a magnetizmus

hivatálánál fogva hajlik mindenfelé, s hogy az ő tárgya nem lévén egyedül a test, hanem majdnem annyira a lélek is, mindent szeret, ami a testtel és lélekkel bármely viszonyban (relatioban) áll."

1

3 Arról, hogy nem csupán a retorikai fordulat kedvéért békül itt össze az orvosi hivatás az irodalmi érdeklődéssel, a Zű/űw-bírálat egyik részlete árulkodik. Az Aesthetikai levelek közismert passzusában Toldy azt fejtegeti fiktív levelezőpartnerének, hogy a „charakterek" fontosabbak, mint a „fabula", illetve a kettő szorosan egymásra van utalva, mert „elmésen észrevette Jean Paul, hogy valamint a valóságban, úgy a költeményben is a szellem elébb munkálkodott az anyagnál (materia): tehát a charakter is megelőzi a fabulát, és Jean Paullal ezt hivén, Stahl physiológ systemáját áthozom a psychikus világba... Valamint tehát minden tárgy magában lomha, és csak mással való összeütközésben nyilatkoztatja ki erejét: úgy bizonyosan a charakter is magában alvó anyag, s így fabula születni nem foghat."

1

4 Az Aesthetikai leveleket úgy ítéli meg az irodalomtörténet-írás, mint amelyben Toldy Jean Paulra, a Schlegel-testvérekre, valamint a populáris esztétika megannyi követőjére hivatkozik, akárcsak többi kortársa.

1

5 Georg Ernst Stahl azonban aligha tartozik az esztétikai munkák szokásos hivatkozásai közé. Stahlt az orvostörténeti szakirodalom a XVIII. század legnagyobbjai között tartja számon, híres kémiai elméletét, a „phlogiszton"-elméletet, a Toldy és Bugát Pál szerkesztette Orvosi tárban számon tartották, de elavultnak tekintették. Stahl azok közé az orvosok közé tartozott, akik a betegség okait a lélek mozgásában látják, akik szerint a szervezet fizikális részeit a lélek tartja össze és az orvostudomány szempontjából is ennek van lényegesebb szerepe.

1

6 Nehéz lenne ennek alapján megmondani, hogy milyen funkciót tölt be a rá való hivatkozás a Zalán-bírálatban, legfeljebb az valószínűsíthető, hogy Toldy az anyag tulajdonságainak a kémiai kölcsönhatásban megmutatkozó jellegét használja fel a karakterek jelentőségének igazolásához. Annyi azonban bizonyos, hogy az Aesthetikai levelek legterjedelmesebb része a jellemábrázolással foglalkozik, és éppen a pszichikum, a lélek világának megközelítése jelent izgalmas kérdést Toldy számára. Ez iránt persze érdeklődhetett bármely Lessingen iskolázott esztéta, de egyéb utalásai azt a lehetőséget vetik fel, hogy Toldy a kritika és főként a biográfia műfajában azt folytathatta, amit Schedel az orvosi tanulmányai során elkezdett. 13 Toldy Ferenc: Kritika - Magyar folyóírások. In: Toldy Ferenc kritikai berke. I. Budapest, Ráth Mór kiadása, 1874. 169-170. 14 Toldy Ferenc: Aesthetikai levelek Vörösmarty epicus munkáiról. In: Toldy Ferenc Kritikai berke. I. 1874. 17. 15 Wéber Antal: Toldy Ferenc. Budapest, Akadémiai, 1986. 156., valamint Fenyő István: Az irodalom respublikájáért. 1817-1830. Budapest, Akadémiai, 1976. 350-351. 16 Vö.: Mayer Ferenc Kolos: Az orvostudomány története. Budapest, Téka, 1988. 216-217. Roderick E. McGrew: Encyclopedia of Medical History. New York, McGrew-Hill Book Company, 1985. 264. 131