Takáts József: Vörösmarty és a romantika (Színháztudományi szemle 33. MH-OSZM, Pécs-Budapest, 2000)
BORBÉLY SZILÁRD: Horvát István és Vörösmarty Mihály: történeti és irodalmi fikció találkozása
az ad sajátos belső feszültséget, hogy maga a szerző is tisztában van saját beszédének ellentmondásaival. Első, ez irányba mutató nagy munkájában, az 1825-ben megjelent Rajzolatok bevezetőjében a következőképpen ír erről: Sokszor kérének biztosabb Barátim, hogy a' Magyar Nemzet eredetéről véleményeimet, mint igen régi fáradozásaimnak gyümöltsöket, legalább rövid Rajzolatban közleném a' Haza Tudósaival. [...] Azonban, ha hajlandó voltam is minden tőlem kitelhető áldozattal kedveskedni nemes szivü Barátimnak, felette nehéz vala teljesíteni aggódó kívánságaikat. Hogy lehetne, így gondolkodám, őrültség gyanúja nélkül rövid Rajzolatban elmondani azokat, mellyek az egész tudós világnak mostani köz vélekedéseivel szemlátomást világos ellenmondásban állanak? Vagy egész készületü Könyvben megszólamlani, vagy inkább semmit véleményeimről ki nem adni, volt tehát mindenkor a' serkentésekre Feleletem. Alig jelent meg két árkus e' Rajzolatokból, már épen azoktól, kik előbb bátoritának a 1 kiadásra, uj kérelmeket kelletett, a' mit régen előre láttam, hallanom. »Szépek ezek, de hihetetlenek. Tsak rövid próbákat, kedves Barátunk! melléjek, 's majd nagyobb hitellel fogja az olvasó venni azokat.« így szólának az előbbi biztatók. Engedtem barátságból uj kéréseiknek is. De a' lett következése engedelmemnek, hogy az Egésznek Rajzolata helyett tsak Töredékeket nyert a' Haza. 3 7 Horvát érzékeli, hogy beszéde könnyen gyanúba keveredhet, és közel kerülhet az „őrültség" beszédéhez, ám azzal is számot vet, hogy ez ellen semmit sem tehet, hiszen a nyelve az, ami kiszolgáltatott. A Vörösmarty-filológia számon tartja a költőnek Horváthoz fűződő szoros kapcsolatát, 3 8 amely azonban rövid volt és jelentéktelennek látszik ezekben a elbeszélésekben. Gyulai Pál Vörösmarty-életrajzában kitér erre és noha elismeri jelentőségét, mindössze másfél oldalt szentel neki. 3 9 Az is érzé37 Rajzolatok a' magyar nemzet legrégiebb történeteiből. Figyelem gerjesztésül ki adta Horvát István. Pesten, 1825. XI-XII. 38 Mindennapi. Horvát István pest-budai naplója 1805-1809. Szerk.: Dr. Temesi Alfréd, Dr. Szauder Józsefné. Budapest, 1967. 18. 39 Gyulai Pál, i.m. 103-104. „Vörösmartyra nem csekély hatást tőn Horvát, már akkor is, midőn még nem ismerte. Az 1822-iki Aurórában egy Árpád Pannonhegyen című költőies történelmi rajza jelent meg rézmetszet kíséretében. Vörösmarty Zalán futásá-ba átvett egyet-mást e rajzból..." uo. 103. Gyulai mondatjában a rajz nyilván a szövegre vonatkozik és nem a rézmetszetre. Mi azonban azt véljük, hogy a képi ábrázolásnak szintén volt ösztönző ereje Vörösmarty képzeletének mozgósításában. Összehasonlításképp, a képi ösztönzők irodalmi hatástényező szerepe miatt, közöljük - a Függelék 2. számú képeként - azt a metszetet is, amely az Aurórában Vörösmarty Árpád emeltetése című művét kísérte. 120
